Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
Pefrovifs (Peíőíi) Sándor által szerkesztett és az 1838-ik évi nyári vizsgán elmondott búcsúbeszéd. Immár kész koszorúnk, melyet tiz hónapig izzadt Arczczal, gyenge eszünknek gyűjtve diszét, fonogattunk A zöld Pindus alatt, a nyájas múzsasereg közt! Ennyit, nagytudományu Atyák, volt gyűjteni képes Elménk és iparunk I — Noha édes a múzsái körben Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörííebb lllatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény, Vonzóbb drága Szülőnk s Rokonink köre, mintsem Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni. Száműzetett Naso, ki tanítál a Helikonra Törni utat s akadályt meggyőzni, karunk panaszid már Nem viszi a tanodába, se Nepos hősei éltét, Ki mutatá híven mennyit vittek vala véghez Graecia nagy fiai s Karthago győztesi, mely jót, Mely rosszat tettek, mi csatákba' valának Fs hogy hallanak el. Mai ünnep válni megenged Tőle'ek s a tanulástól, míg bele kezdeni kell majd. Nagyságos Báró, tanodánk kegyes Elnöke 's Atyja I S Ti tisztelt Figyelők, Ti nagytudományu Atyáink I Volt türelmetekért szívünk mint Nektek adózzék? Kik minket hallgatni nem untatok el, rebegőket. Gondotokért hálás kebelünk forró köszönetjét És a csekély szálú koszorúnkat kegybe vegyétek. Hosszú éltetőket soha gond, bú, baj ne epeszsze, Létünk és tanodánk mindég kegyeteknek örüljön I
