Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
— (Görg-ey Artur Petőfiről.) A N. F. P. budapesti levelezője a Petöfi-ünnep alkalmából levélben fölkereste Görgey Artúrt, hogy írjon valamit Petőfiről. Görgey erre a következő levelet irta Petőfivel való találkozásáról: Visegrád, 1899. július 18-án. Tisztelt uram és barátom ! A Petőfivel való találkozásom a legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Sajnos, csak egyetlenegyszer találkoztam vele és e találkozás is csak futólagos volt, úgy, hogy néhány szóval elmondhatom a történetét. 1849 májusban Pest ostrománál hallottam, hogy Petőfi a táborban van, és hogy egy ideig Pesten fog tartózkodni, mert Bem szabadságolta. Kossuth államcsinyje óta (julius 14-én) többször előfordult, hogy idegen, nem az én parancsnokságom alatt álló tisztek tűntek föl táboromban. En erről alig vettem tudomást, mert jövő hadimüveleteim irányán és célján kívül nem volt mit titkolnom. E terveimről nem szóltam senkinek, különben teljesen szabadjukra hagytam a tiszteket, hogy előttem ismeretlen megbízásaikat teljesítsék. Még csak be sem mutaltattam magamnak ezeket az urakat, mert nem volt időm, hogy magánkihallgatást adjak, ismeretségükre pedig nem vágyakoztam. De Petőfivel kivételt tettem. Kívánkoztam utána, hogy szemtől-szembe lássam a költőt, a kinek élethaiál harcra való fölhívása az én lelkemben is visszhangra talált. Ezenkívül azt reméltem, hogy megtudok tőle egyetmást ügyünk állásáról Erdélyben, a hol Bem operált. Kérdéseimre adott feleletei rövidek és szabatosak voltak. Úgy viselkedett velem szemben, mint egy férfi, a ki nem szokta meg,’ hogy semmibe se vegyék, ő akkor Bem alatt, a ki megszerette és nem szívesen bocsátotta el oldala mellől, már többször állott a csata tüzében. Tetszett nekem Petőfi, a férfi, miután a költőt már régóta szerettem. Nagyon szerettem volna még egyszer találkozni vele szabadsága alatt; de ő nagyon sietett és igy találkozásunk nem ismétlődött. De még ma is látom magam előtt, a mint : lelkesedéssel beszélt vezéréről, a kinek oldalán kész I volt életét föláldozni a szabadságért, a melyet dalában dicsőített. Sohasem láttam többé, csak Klagenfurtban hallottam, hogy a szerencsétlen segesvári nap után neve sem a halottak, sem a sebesültek, hanem az eltűntek között volt olvasható. Vakítón ragyogó meteor v.olt ö! A ki szemével látta, nem tudja, honnan jött és hová tűnt el. De pályája, a melyet megfutott, még soká világit az ég boltozatán, miután már rég eltűnt szemünk elől. Görgey Artúr. / í) es f Z(?l> &Z- *
