Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz
Kedd, 1908. március 17. Egyes szám ára 10 fillér. XXXI. évfolyam. 66. szám. SZEGEDI NAPLÓ OLITIKAI, KÖZ-GAZDASÄGI ES IRODALMI NAPILAP. ÖOTOo. 'S? SLŐFimmi ÁR: toe. I kcc. | EX? /'.a" i hat, I Mra - ffese, «5 88. mfríf ■ Felelős sserkesstfi: KladótnUjdonoa i VASS GÉZA. ENGEL LAJOS. fflRBETESEKET Jg cgSG&rt Cj9c&xbkí ssf«íi»í £ kiadóhivatal méraéif.slüi számit Remények és aggodalmak. S2eged, március 16. A remények és az aggodalmak napja volt a tegnap, az ünnepi reményeké és a köznapi aggodalmaké, amelyek oda orozkodtak amazokhoz. A remények hatvan év emlékeiből hajtottak ki, hatalmas gyökerük a nemzeti történelem legdicsőségesebb korszakában fogódzik — s mégis mintha ezekben a reményekben nem volna annyi biztató, mint amennyi szorongató van a nyomukat tapodó aggodalmakban. Pedig ezek az aggodalmak sokszor frissebb keletűek. Lassan, észrevétlen, szálan- kint támadtak, mint az erdők hatalmas fáin a moha s csak most ijesztenek meg, mikor már telepekbe verődve fogyasztják a szállásadó törzs életét. Különösen két márciusi beszéd az, amelyben nagyon figyelemre méltóan tükröződnek ezek a remények és aggodalmak. Az egyiket Kossuth Ferenc mondta Cegléden, a másikat Barabás Béla Nagykőrösön. A függetlenségi párt elnöke s a függetlenségi elveket követő nemzet vezére, akiben a vezér higgadtsága a hazafi lelkesedésével egyesül, meg a legnépszerűbb függetlenségi politikus, a szókimondó Barabás. Mindakettő az alföld két nagy magyar városában — minden magyar embernek. A magyar szabadság születése napján Kossuth Lajos fia nem habozott kimondani, hogy minden korszaknak más a kötelessége : azé a koré, melynek emlékére lángolunk és sírva fakadunk, a merészség volt, a mi napjainké a céltudatos munka. Melyik a nehezebb feladat ? Nehány hónap lelkesedése-e, nehány nap halálmegvetése-e, vagy egy egész élet önmérséklete és céltudatos munkája ? Ezt kérdezte a Kossuth Lajos fia, aki megpróbálta mind a kettőt s mindjárt megadta rá a feleletet is : hogy nehezebb a kitartó munka, de gyümölcsei is biztosabbak. A viszonyokkal számot vető, csendes, türelmes munka: ez a mi hivatásunk, ez a program, amit a kor szellem szab elénk. S ha ennek a programnak meg bírunk felelni: megélünk, sőt elérünk az ígéret földjére, amit független magyar államnak neveznek. Nem kell egyéb hozzá, csak összetartás és kitartás. De ma nincs meg az első, hiszen a magunk kezével daraboljuk szét magunkat: hogyan bizakodjunk tehát a másodikban ? Barabás Béla beszéde ugyanennek az igazságnak takaratla- nabb kimondása. A hatvanadik március — mondja Nagykőrös követe — nemcsak az örömnek ünnepe, hanem az aggodalomnak is. Minden magyar ember szorongó lélekkel nézi az ádáz küzdelmet, mely kivül-belül folyik a magyarság ellen, a nemzeti karakter ellen, az alkotmány ellen. S a megsokszorozódott ellenséggel nem tud szembe szállni egy egységes tábor, me oen együtt van minden magyar ember nemzeti érzése, fájdalma, keserűsége, hite, reménye és akarata. Nincs egységes tábora a hatvanéves há- rom-egy igének sem, a szabadság- egy enlőség- testvériségnek, — pedig ezeket most már bővíteni is kell a munka és az összetartás jelszavával. Azt kívánja ez uj márciustól, hogy teremtse meg ezt a tábort, mely megalapozza a haza jövőjét, ragaszkodván anegy- vennyolc nagy elveihez, de változtatván a taktikán a múlt tapasztalaihoz képest. íme két márciusi beszéd, amely tán legkevésbbé forradalmi mindazok közt, amelyekkel széles e hazában mindenütt áldoztak a magyar szabadságharc emlékének : de a jövendő útjait kétségtelenül legvilágosabban mutatja meg. S ha — az ünnepi orátorok szavával élve — a márciusi hősök örvendve néztek le az égből az unokákra, örömük bizonyosan akkor volt legnagyobb, mikor ezt a békességes harci riadót, az egyetértő munka harci riadóját hallották. Justh Gyula a helyzetről. A házszabályok szigorítása. — A szocialisták ás a nemzetiségek. — A nemzetközi eszme. — A függetlenségi párt és a kormány. — Krittóffyék folyton felkinálkoznak. — Az obstrukció éi a választási jog. A korona ás a koalíció. Szeged, márclns 16. Justh Gyula, a képviselőhöz elnöke, a március 15-iki ünnepet Makón töltötte, a bol nagyérdekü beszédet mondott. A beszédből közöljük az alábbi, kiemelkedő pasz- szusokat: Nem akarom, a múlt idők hagyományainak és emlékének horderejét most taglalni, nem mondok ez alkalommal ünnepi szónoklatot, hanem miután úgy eines alkalmam Makó népével sűrűn érintkezni, minden alkalmat fel kell használnom arra, hogy elmondjam, mily kilátásaink vannak a jövőre nézve és kisebbezerü beszámolót mondjak. Tavaly a makói függetlenségi párt gyűlésen nyíltan megmondtam, hogy a nehéz helyzetről más kivezető utat nem látok, mint a házszabályok megszigorítását, különösen most, mikor a választói jog reformja áll küszöbön. Nagyon óvatosaknak kell lennünk és meg kell fontolnunk, hogy müven következésekkel járhat ez a reform. Éppen ma láttBm egy nagy magyar városban lefolyt nemzeti ünnepet, hegy munkások nem nemzeti szinü lobogóval, de vörös zászlóval, nem a nemzeti himnuszt de a nemzetközi himnuszt énekelve, ünnepeltek. Sajnos, de való, ha a nemzetköziség eszméje győz Magyarországon. Magyarország elveszett. Idegen jelszavak alatt gátolják meg a magyar nemzeti eszmék diadalát. Nagyon kell tehát vigyáznunk, mikor a hazszabályreviziót elkészítjük, hogy azt úgy alkossuk meg, hogyha ilyen csapat jut be a házba, meg ne akaszthassa nemzeti törekvéseinket. Nekünk kötelességünk, bogy a házszabályokat szigorítsuk és pedig úgy, hogy a nemzetiségek, a nemzetközi szocialisták és a horváiok meg ne akaszthassák nemzeti törekvéseinket. Sokszor hangoztatják, különösen a szociá- listák, hogy a függetlenségi párt kormányra jutván, nem csinál semmit és minden úgy van, mint a régi időben. Ez nem igaz. Hogy a függetlenségi párt nem tud programmja- nak megvalósítása körül abban a tempóban haladni, mint azt mi is szeretnők, annak két oka van. Elsősorban a Kristóffy féle el- lenkoalició folytonosan felkinálkozik; a hatalmat még mindig azzal a reménynyel áltatják, hogy lehetséges úgy kormányozni, ahogy ők kormányoztak. Másodszor az, amit önöknek megválasztásomkor programom kifejtése közben megmondtam, hogy amikor a koalíció kormányra jutott, kötött marsrutával vállalta a kormányzást. Ettől eltérnie a koalíciónak nem szabad. Sajnos, a kibontakozási állapot tovább tart, mintsem reméltük és az obstrukció, amely jelenleg is folyik, nem enged időt arra, hoey programunk utolsó pontját, a Kovács-kávéház * (A Átröbl-kávéház restaurálása.) 638 Uj, modern s fővárosi minfakényelemmel ellátott kávéházzá alakul át a volt Ströbl-féle kávéház. Pazar, páratlan berendezés és világítás. A bel- és külföldi napi és divatlapok óriási száma s a kiszolgálás mintaszerüsége a jobb igényekhez ==— szokott közönség esteli otthonos hajlékává avatják a _ —n KOVÁCS-KÁVÉHÁZAT, mely március höbau nyiUH meg. Állandóan hideg bnffett. Lapunk mai száma 12 oldal.
