Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

Az ének után Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök teljes ornátusban, hat pap kíséretében jelent meg, hogy beszentelje Szendrey Julia és Petőfi Zoltán koporsóját. Miután ez megtörtént, a püspök beszédet is mondott.

Bevezetésül elmondta, hogy néhány héttel ezelőtt Költőn járt a Teleki grófok parkjában, ahol Petőfi a halhatatlan Szeptember végén-t irta, most pedig itt áll a költő családjának hamvainál. Majd igy ' folytatta :

De aki ily liturgikus ruhákba öltözködve áll kegyetek elé, mint én most, annak bizonyára más küldetése is van, mint a sir szóién a géniusz világáról s fakadó energiáról megemlékezni, — aki a zsoltárt és az imát az ősi latinság nyelvén elmondta, akárcsak egy középkori apátság kriptájában állnánk, — aki szentelt vizet lnntett, hogy tisztítson és tömjénszemeket szórt parázsra, hogy az ima misztikus füstfelhőkbe burkoljon élőket és holtakat, annak, a géniusz ünneplésén kívül okvetlen más nagy gondja is lesz, gond, amely az örökkévalóság felé int. Ez a gond s ez a vágy az, hogy akik a mi szivünkben élnek, azok az Isten szivében is éljenek s akiket mi megkoszorúzunk, azok homlokára tűzze az Ur az élet koszorúját. Ez a gond s ez a vágy imává lesz a halott fölött, akár harmadnapra, akár 60 év múlva —• ez a gond s ez a vágy hangossá lesz az ember ajkán, akár ókori, akár modern legyen s koldusok, királyok, névtelenek és félistenek fölött elsirja azt, hogy : Nyugalmat, békét adj nekik ; add, hogy a lelkek hazájába, a te szivedbe eltaláljanak : örök megnyugvást adj nekik, melyből soha ki ne essenek. S azt Te add nekik, mert csak te adhatod. Te adtad az életet, add hozzá az örök életet s a Te világosságod, a Te szemed s szemeden át kisugárzó örök szereteted : az világítson nekik, ne legyen éjszakájuk soha !

Prohászka püspök megindító beszéde után Scholtz Gusztáv evangélikus püspök szólt, ezeket mondva többek közt:

„Egy nagy név varázshatása gyűjtött ma nagy közönséget e csendes szent helyre, tisztelt közönség. Egy nagy név varázshatása alatt az iróvilág szine»java, valamint annak közönsége, a társadalom előkelőbbje, a nép egyszerű fiával, a régi nagy idők tanúi a haza reménységével és virágával, az ifjú nemzedékkel, rang. vagyon és felekezet különbség nélkül im nagy és szentelt gyülekezetté egyesült és bármi is választotta el egymástól mindennapi életünkben, itt a koporsók előtt, Petőfi nevével ajkainkon, Petőfi emlékével szivünkben, egyek vagyunk érzésünkben, tudásunkban magyarok és egy az imádságunk, mely szivünk szentélyéből ég felé száll: „Isten áldd meg a magyart !“■ Mondatott : „a nemzet, mely nagyjait megbecsüli, önmagát becsüli meg.'1 Nemzetünk és ennek szolgálatában a társaság, mely Petőfi Sándor nevét viseli, önmaga iránti kötelességet teljesített, midőn Petőfi Sándor, kinek csaták viharában eltűnt földi maradványai felett honfi bánat mazoleumot nem emelhet, kedveseinek, szülei, hitvese, fia és testvérének hamvait gyűjtötte össze szent kegyelettel a közös sírba, hogy legyen ennek hantjával egy oltárral több, hol honfiul bánatát kisírhassa, melynél nemzete boldogságáért imádkozhat a magyar szív.“