Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

Petőfi atyja, háromszáz jrtot utalványoz- tatolt neki. Végtelenül boldoggá tette ezzel i az öreget.

Nagy büszkén emlegette a felesége és j ismerősei előtt, hogy >>ezt a pénzt Kossuth- | tói kaptam, mert megtudta, hogy én vagyok a Sándor atyja*. Épp olyan erős lelkű, tiszta keblű hazafi volt az öreg, mint a fia. Mikor Zoltán unokája született, levelet irt fiának.

Örömében — igy mond — egy itce bort hozatott, hogy neki is lehet unokáról beszélni . . . Zoltánnak kardot kell szerezni, mert különös esztendőben született, hogy minden kis gyermek oldalán kardot kell látnunk.

Hanem az öreg Petrovios mindössze egyszer láthatta az unokáját, amikor Debrecenben járt. Már 1849. márc. 21-ón elragadta a tífusz s két nap múlva a józsefvárosi temetőben hántolták el. özvegye az Erdősor-utca 11. számú házba költözött. Fia itt látogatta meg május 9-én.

A páratlan jó anya nem szenvedett szükséget, fia gondoskodott rólg,, de Hentzi bombái és a szakadatlan ágyudörgés állandó rettegésben tartották. Pesten kolerajárvány tört ki s május 17-én, amidőn a honvédek az első nagy rohamot intézték Budavára ellen, ő is meghalt, anélkül, hogy kis unokáját láthatta, vagy keblére szoríthatta volna.

Mindkét fia Pesten volt, de már csak koporsójában láthatták. Sándor a Svábhegyen volt nejével, Pista, a honvédszázados pedig az ostrom seregnél.

Petőfi István, Sándor öcscse vágó- 1 legény volt, de eszes, komoly férfi, aki a szabadságharcban kapitányi rangig emelkedett. Később várfogságot szenvedett, kinevelődött, gárdatiszt lett a mint jómódú ember halt meg, aki azonban Sándor leveleinek nagyobb részét elkallódni engedte. Pedig sok volt nála s ha a Petófi-Társa- ságnak előbb akad olyan lelkes Petőfi- ereklye kutatója, mint Kéry Gyula, e nagy értékű ereklyéket mind meg lehetett volna menteni.

Petőfi Sándor édesanyját atyja mellé

temettette s néhány hét múlva egy kis vörös márványemléket állított sírjuk fölé, amire csak annyit vésetett: »A legszeretet- tebbAtyasa legszeretettebb Anya«. Nevüket nem akarta rájuk vésetni, mert ekkor már sejtette a szabadságharc szomorú végét