Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 40-es doboz

őrizze is a nemzet e kedves, valóban költő környezetéül teremtett családnak sirhantját, őrizze mindaddig, a mig gyönyörűsége van a virágban, a mely ebből kinőtt.

Gyászos, ólmos idő, vasszin nap borult ma a fővárosra, mikor hatalmas tömeg zarándokolt ki a köztemetőbe, lxogy a szent aktusnál jelen legyen.

Az ünnepély lefolyásáról a következőkben számolunk be :

Reggel nyolez órakor végeztek el az exhumálást, a melyen a hivatalos személyeken kivül a Petőfi-Társaság részéről Uerczeg Ferenoz, Neu- gebauer László, Lampérth Géza, Ivéry Gyula és Szávay Gyula vettek részt.

Először a költő szüleinek sírját bontották föl s mindé kettejük koporsójából kivették a hamvakat s áthelyezték egy uj érezkoporsóba, a melyben már benne volt fiuknak Petőfi Istvánnak Csákóról fölhozott kevés maradványa. Azután a Petőfi Zoltán tetemét exhumálták, majd a Szendrey í Júliáét. Ezt a kettőt ismét közös koporsóba tették. Majd a díszsírhelyre vitték a koporsókat. A sírhely a I7-es sirtábla sarkán van.

Ekkorra összegyűltek a testületek és küldöttségek. Képviselve volt a kormány, a főrendiház, a képviselőiül/,, a székesfőváros, az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, számos tudományos, irodalmi, politikai stb. társaság s harmincznál több iskola s közéletünknek számtalan kitűnősége. A család rokonai közül ott voltak :

Szendrey Júlia leánya, Horváth Ilona, férjével Machek Gusztáv honvéd őrnagygyal és leányukkal Ilonkával, Horváth Tibor dr. (Szendrey Julia unokája), Fodor Dániel százados neje szül. Gyulai Aranka (Szendrey Mária leánya), továbbá özv. Petőfi Istvánné szül. Gailhoffer Antónia és Hrúz Adám kerepesi birtokos Ádám nevű katona fiával és Herpay János szabadszállási gazda, Petőfi anyjának rokonai.

A koporsókat emelvényre helyezték s megkezdődött a szent szertartás. A magyar államvasutak alkalmazottainak »Testvériség« dalköre ! gyászéneko után Prohászka Ottokár székesfehér- ! vári r. kát. megyés püspök szentelte be Szendrey • Julia és Petőfi Zoltán koporsóját. Aztán ugyanő hatalmasan szárnyaló szent beszédet mondott a melyben igaz színekkel az élet közvetlenségében jellemezte a költő családi életét, a mely őt oly boldoggá tette, hogy boldogságában dalra kelt. »S ez az ének itt is hangzik — monda — sir és temetés daczára, ezt az enyészet el nem némit- hatja. Ez a szeretet itt is él, sőt megtisztulva éteri átlátszósággal lobog lángja, fájdalom, gyász el nem nómithatja, homályosithatja soha, s e szeretettől élni fog az asszony s a fiú emléke is, mig magyar lesz a földön.