Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
A Petőfi-Társaság ünnepe. A márciusi napok emlékezetének hódolt a Petőfi-Társaság vasárnapi ülése: Herczeg Perenc elnök megnyitó beszédében gyönyörű szavakkal méltatta a nemzeti szabadság megújhodásának ünnepét s vele kapcsolatosan Petőfiről s a magyar irodalom hódításáról beszélt, a magyar költészetről, mely megdönthetetlen fellegvárakat állított a magyarság eszméjének. Régi váraink rommá lettek, de az irodalom a nemzeti kultúra oly erőssége a nemzet különállásának, melyet többé semmi hódítás nem vehet el tőlünk. A gondolat győzött a fegyver erején. S ennek a diadalmas gondolatnak akar most hajlékot, templomot építeni a nemzeti kegyelet: a Petőfi- ház képében. A magyar hölgyeket kérte föl a Petőfi- Társaság a terv megvalósitására. A magyar nők lelkesedéssel vállalkoztak erre. A hölgyek a tegnapi ülésre is eljöttek; ott láttuk a Petőfi-Muzeum hölgybizottságát, a Nőképző-Egyesiilet, az Erzsébet-Nő- iskola, az állami tanítónő- és óvónőképző-intézetek, a Magyar Nők Közművelődési Köre, a Művelődés és Művészet nőegyesület, a Mii'barátok Köre és a Női Ipariskola küldöttségét. A hölgyek az Akadémia nagytermének első széksorait foglalták el. A terem hátsó része és a karzat szorongásig megtelt lelkes, rajongó fiatalsággal, mely percekig tartó tapsviharral ünnepelte a szónokokat és fölolvasókat. Tizenegy órakor lépett, a közönség viharos éljenzése közepette, Herczeg Ferenc a Petőfi-Társaság tisztikara élén a terembe. Az éljenzés és taps csillapultával Herczeg Ferenc elnök a következő megnyitó beszédet mondotta: A Petőfi-Társaság nevében köszöntőm vendégeink diszes seregét. Önök fölkerestek minket, magyar írókat, hogy velünk üljék meg március idusát. Ez a tavasz, az ifjúság ünnepe; tartalma a természet s a nemzet megújhodásának csodás misztériuma. E napon aratott egykor győzelmet a lángoló tett- vágyu ifjúság egy elvénült rendszer félénksége és kicsinyessége fölött. E napon ragadta ki magát az erőszak vaskarmai, közül a szabad gondolat. Nem ülhetjük meg méltóbban e napot, mintha emlékünkbe idézzük azt, a mit elfelejteni oly könnyű szerrel szoktunk, hogy egy közöe anya gyermekei vagyunk valamennyien. Képzeletünkben emelkedjünk föléje a hétköznapi élet zajának és párájának, vonuljunk föl nemzeti életünk tiszta és szent hegycsúcsára, hol ideáljaink pantheonja áll. Ha e pantheonban külön oltára van március tizenötödikének, akkor ez oltár keretéből Petőfi Sándor átható, tüzes szeme tekint