Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

gényes íróasztalt, melyen halhatatlan müveit irta. A képfaragás és a képírás számos terméke fogja bizonyítani, hogy a Petőfi-kultusz minő terméke­nyítő hatással volt az utókorra- Össze fogjuk gyűj­teni és kegyelettel meg fogjuk őrizni az összes ipari cikkeket, melyek valamelyes vonatkozásban vannak Petőfi szelleméhez. A legnaivabbakat és leg- nyersebbeket is, mert hiszen azok is kedves gyü­mölcsei egy nemzet hervadhatatlan szereteténelc. Petőfi-könyvtárunk és kéziratgyüjteményünk pe­dig bő forrása lesz az irodalomtörténet búvárainak. A Petőfí-muzeumot a ház földszintjén akarjuk el­helyezni. Az emeleten, hol nem régiben még a költőkirály, Jókai élt és szövögette nagy csendesség­ben aranycsillogásu meséit, idővel helyet talál­hat a Jókai-muzeum. Kegyeletünkhöz méltónak találjuk az ötletet, hogy a két nagy szellem, kik tündöklő pályájuk elején egy tető alatt tanyáztak, megdicsőülésük után ismét egy tető alatt fogadják az utókor hódolatát. Vázlatos előadásban ez a Pelőfi-ház terve. Meg fogjuk valósítani ezt a tervet, bár nagyon is jól tudjuk, hogy nehéz küzdelmeink lesznek, mig ránk virrad végre a boldog nap, a melyen megnyit­hatjuk a Petőfi-ház kapuit a magyar közönség előtt. Jól tudjuk, hogy Társaságunk anyagi eszközei elég­telenek a terv megvalósításához. mégis belefo­gunk a. munkába, a saját hitünkbe ós kitartásunkba vetett bizalommal, miként őseink is bele mertek fogni évszázadokig épülő óriási gótikus csodatem­plomok építésébe. A magyar kormány és a magyar székesfőváros tanácsa — megjegyzem, mind a két fórum meleg rokonszenvvel fogadta tervünket — csak annyiban fog minket segíteni, hogy megszerezhessük a házat. A muzeum berendezése és föntartása a magyar nem­zet joga és föladata lesz, miként a ház maga is a nemzet háza lesz. Mi, Írók egyébként nem szoktuk meg, hogy se­gítséget kérjünk a nagyközönségtől. Az állam és a társadalom sokat áldoz a képzőművészetekért, a ze­néért és a színművészeiért, a szépirodalom azonban, a melynek nagy nemzeti és kulturális jelentősége el­vitathatatlan, ősi természeténél fogva, szabadon szárnyal, magában virul vagy sorvad. Ezúttal azon­ban kérni fogunk. Emlékeztetni fogjuk a magyar nemzetet, hogy volt idő, midőn Magyarország jófor­mán csak a szépirodalmában, Petőfi verseiben és Jó­kai regényeiben élt. Irodalmunknak ez a két havas- csúcsa volt a magyarság megvivhatatlan fellegvára, honnan kiindulva, később ismét elfoglalhatta az or­szágot. Emlékeztetni fogjuk rá az országot, hogy Petőfi és Jókai voltak a mai nemzetség szivének ne­velői. Emlékeztetni fogjuk rá a férfiakat, hogy Pe­tőfi irta a legtüzesebb honfidalokat és a' magyar nő­ket, hogy Petőfi irta a legédesebb szerelmi énekeket. Ifjúkorunk álmaiba beleszövődtek Petőfi dalai és Jó­kai regényhősei. Ezekre az édes, aranyködös ál­mokra emlékezve és emlékeztetve, fogjuk megterem­teni a Petőfi-házát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom