Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
gény szülők gyermeke volt. Az atya derék halász volt, anyja pedig egy szőke fürtű asszony, a ki oly szépen regélt a Balatonról. A férj a befagyott tóra megy halászni, de a jég beszakad s ő segítségére siető nejével együtt a hullámokban leli halálát. Palit egy úrnő fölnevelte s a kedves Rozika bele is szeretett; de jött egy csábitó, a ki Rozikát kegyetlenül megcsalta. Rozika megtörötten tér vissza s Palitól csak azt kérte, hogy menjen vele a vizre, a hol sírját is lelte. Palit sem látták azóta soha. A programm utolsó pontját K i s s József remek népballadája »Kerekes Katicza« képezte. Egy bukott falusi szépség anyja gonoszságának áldozata. Hogy szégyenét elpalástolja, megöli gyermekét. Mint bűnbánó Magdolna áll a pellengéren s a sánta egyházfi szivszaggató gunyját kényszerül kiállani. Az igazság keze eléri; lánczra akarják verni, de ő a börtön sötét falai elől a halálba menekül. A gyönyörű költemény, melynek felolvasása után a közönség perczekig tartó éljenzésekbe tört ki, egész szövegében igy hangzik: Kerekes Katicza. Kerekes Katicza az üvegajtóba’ Nagyon is rászorult a pirositóra. ügy didereg, reszket, isten ember látja: Olyan nagyon beteg, még sem fekszik ágyba. Boszorkány vén anyja ott guggol mögötte, Egy szemtelen varjú ott repes fölötte. »Melengessed anyám, dermedő két lábam, Meghalok én százszor ebben az órában. Vége a misének, jőnek a legények, Azután a lányok, végtére a vének : Véges végig állom, egész falu lásson, A falu rósz szája én reám ne járjon I« Arra billeg-ballag a sánta egyházfi, A papja se jobban — úgy tud bibliázni Az a szeme a jobb, a mely sandit épen Osufolódva megáll az ut közepében. »Haja ricza — ricza — piros knkorioza I Be piros az orczád, Kerekes Katicza 1 Szoros az a fűző csípőn is meg vállon, Jobb lenne most neked benn a vetett ágyon. Mondd meg az anyádnak, falu szégyenére Minek állított ki ide pellengérre ? Nem vakítasz senkit — tudják faluszerte : Gólya szállt a házra búsan kelepelve : Mit a gólya hozott, elcsípte a kánya — Kerekes Katicza édes anyja lánya I Szegény kis ártatlan, hogy ha még megvolna, Hajnalbasadtára épp egy napos volna I... Kerekes Katicza megrendül-megrándu', Beljebb huzakodik az ajtó sarkátul. »Jaj nekem, jaj nekem ! falu szégyenére Minek állítottál ide pellengérre ?«
