Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
________ , 3 Ki ss József, a ki ma tartotta székfoglaló iát, az alább közölt balladával köszöntött be, melyet Ko- mócsy olvasott fel. A ballada igy szól: Kincses Lázár leánya. (Ballada.) Özvegy Salamonná düledt házikója Hogy épült fel újra — van arra egy nóta ! Évődik fiával Salamon özvegye (Karcsú legény szálas, mint sugár jegenye): »Képed Is megfogyott — színed is elhagyott, Szivembe nyilallik sok sűrű sóhajod, Tekintsed anyádat, koronám, sugárom ! Tégy erőt e szörnyű, e nagy busuláson I« Felüti a legény szép fej ét sötéten : »Édes anyám, lelkem, lenne egy kérésem 1 Halálosan beteg Kincses Lázár lánya, Ha meghal, meghalok nyomban én utána. Ha te oda mennél, ha nekem hírt hoznál, Bánatos szivemre gyógyító írt hoznál I* Szegény özvegy asszony kezét összecsapja : »Irgalmazz minékünk ó irgalom atyja ! A dölyfös ! a pogány ! a nyomorult vére ! Lázáré, ki kutyát uszit a szegényre .... Jaj nekem, anyádnak, meg vagy babonázva !« . . . De azért csak megy, megy a szegény asszony fázva, Mintha hideg lelné, a nagyúri házba. Suhan himes ponyván, posztó ajtót lebbent, S egyszerre csak ott van, ott áll legislegbent: Hattyuhabos ágyon nem-e ott fekszik-e ? S köszönti félénken : »adj’ isten Esztike !< »Fogadj isten, néném l özvegy Salamonná! Kertje rózsafája él-e még » virúl-é ? Kicsike kertjében, hej ! csak egyszer jártam, De azóta mindig az alvégbe vágytam. Ha nekem ily édes, jó anyám lehetne, Nem kívánkoznám úgy a magas mennyekbe. Özvegy Salamonná édes-édes néném ! Kelmedet én egyre, de oly nagyon kérném : Karika gyürücske növendókujjamon Viselje emlékül, lm fogja, od’adom. Ha majd drága kezét csókolja valaki, Karikagyűrűmre hulljanak csókjai.« Csoszogó járásnak hallani halk neszét, Lehúnyja a beteg fáradtan a szemét. »Mi a keresőd itt 1 Ki bocsátott ide ? Nincs is a szegénynek szemérme, se hite. Elhord magad nyomba’ éhenkórász hada, Elbírja keservét a vén Lázár maga.« Özvegy asszony fia ismétlen könyörög : »Fenn az udvarházban tömérdek nép sürög. Tudom, anyám, vége ! azt jelenti, vége ! Ninos e földnek többé napja, üdvössége, Eredj, anyám, eredj I sirasd el helyettem : Ne lássa azt senki, hogy én mivé lettem I«