Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
déseit megoldani tudnák. Ok azok, a kik a lángésznek odakiáltják: költő, hazudjál! (?)ämert ha nem jársz az általunk tiprott ösvényen, akkor nem fogsz sikert aratni. — Nem tartjuk itt illendőnek ily féle fantazmagóriák ellen sikra kelni; minden józan ember tudja, hogy mire czéloznak az ily előadások egy társulatban, a melynek az antagoniz- mus éltető eleme. Hallhatja itt az ember, miként rántják le a koszorút oly férfiakról, kiket az egész nemzet nagyjainak ismer, miként Ítélnek éretlen fők minden argumentáczió nélkül müvekről, melyek általános elismerésben részesülnek. Ha Bodnár az epos és lyra tárgyalásában — főleg e két műfajnál mutatta ki a nagy férfi ezen gonosz emberek rontó befolyását — Zrínyi eposait Gyöngyösiéi alá helyezi, ha nevetségessé akarja tenni Gyulai ítéletét Vörösmarty Zalán futásáról, ha Petőfit és Heinet csak ép azért dicséri, mert »az akadémia eszthetikája« ellen írtak: akkor még hagyján; de ha oly Ítéleteket hallunk Arany eposairól minden okadatolás nélkül, mint a mai előadáson: akkor valóban nem tudjuk, mit gondoljunk ily eszthetikáról, mint ez. Nem követelhetjük senkitől, hogy mások szerint mondja el véleményét, hogy okvetlenül dicsérője legyen a nagynak, de any- nyit megkíván az irodalmi tisztesség, hogy ítéleteinket helyes érvekkel bizonyítsuk és okadatoljuk. Mi Arany eposainak gunyolását és nem kritikáját hallottuk. Mivel bizonyította Bodnár, hogy Arany legtöbb eposa alig mutat néhány életre való alakot, hogy Buda halála elhibázott kísérlet, hogy eposai magasz- talásának jó része helytelen, hogy Toldi szerelmében az élet hiányzik, hogy az alakok bábok, tetszhalottak és csak a villanyos erő folytán rángatódznak ? Tán elegendőnek véli ezekre Brandes azon állítását felhozni, hogy korunk nem teremthet epost? Szűnjenek meg ilyen erőködésekkel, melyekkel nagy költőinket, nyelvészeinket — azoknak is kijutott az előadás végén — sárba akarják rántani; irodalmunk még nem oly virágzó, hogy az együttes munkálkodást már is nélkülözhetné. Inkább közeledjék a két fél egymáshoz, s ne szórja mindig az üszköt. /T) <%*' JAft. /?j 4^7 - V ^Jj,
