Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A bolgár költészet külalakjára nézve legközelebb áll az ó-szlávhoz; szebb és rythmikusabb a szerbnél. A rímet nem ismerik s dalaik e tekintetben azonosak az uj görög népdalokkal. A rímet gyakori ismétlésekkel, refrainekkel pótolják.

Részletezte ezután felolvasó az egyes költeményfajokat; igy az őspogány jellegű költemények a természet-imádásnak jellegét viselik magukon, melyekbe öntudatlanul vitték be a csodás lényeket. (A tűz és viz isten, sárkányok, vizi tündérek, csodás lények stb.) A babona különben nagy szerepet játszik I náluk. Rabló-dalaik igen szépek. Mondái költészetük nagy obbára Marko Krált dicsőítik, ezt a hőst, ki a j szerb költészetben is oly nagy tért foglal el. Családi és idylli dalaik számosak, bár a bolgárok családi élete épen nem alkalmas a költői lelkesedésre. Meglehetős vad viszony uralkodik a családtagok közt; veszekedés, verekedés, sőt a gyilkosság sem ritka. Ezekre vonatkozólag Erődy néhány költeményt mutatott be sikerült fordításban. Előadását élénken megéljenezte a szép számú közönség.

Utána ifj. Ábrányi Kornél olvasta »Fogadás«; czimti igen csinos költeményét, mely Mátyás királynak a Bakony egyik szép csapiárnéjával történt szerelmi kalandját Írja le. Taps és éljenzés követte a felolvasást.

Végül Jókai Mór olvasta föl »A látható isten*.ét. Feszült figyelemmel, s közben élénk tetszésnyilatkozatokkal kisérték a szellemtől ragyogó, valódi költői meleg hangú felolvasást, melyben rámutat a lánglelkü iró : hol van az isten ? hol látható az P

»Jól tudom én azt, hogy e két szó (Látható Isten) hadüzenet tőlem minden eddigi uralkodó fogalomnak ; elkezdve a Brahma, a Buddha imádójától, a ki azt mondja : »az enyim az !« a keresztényig, mohamedán és zsidóig, a ki azt mondja r »láthatatlan az 1« és a nihilistáig, a ki azt mondja : »nincsen az !< Én Dem vagyok próféta, a ki uj szektát szándékozik alapítani, hanem csak költö, a ki sokat átélt, sokat látott és sokat átérzett.« S itt előadta saját sorsának rejtélyes fordulatait s mindezek után igy végzé felolvasó sát:

»Nincs olyan nagy és nincs olyan kicsiny, a hol őt nem látnám. S nem félek kimondani, hogy a nagy és kicsiny között, a ki középen áll, az az ember! Nem a csillagos ég, — az ember az istenség tanúja. A nap csak eszköz, a föld a czél, bárha ez forog is amaz körül; s a mindenség közepe nem a Syrius, hanem az emberi szív, mely megtelt istennel !«

A közönség lelkesült éljenzés és szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az élvezetes és tanulságos felolvasást, mire az ülés véget ért.

/jffy , -U

3/ZI JjL .

y &