Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

tottp. .A. beszéd nem volt se lelkes, se elragadó, de — igaz. Ámbár Északy, mint szépiró szépíthette volna a helyzetet, ezúttal nem az illúzió fényes színeit használta, hanem a valóság egyszerű ecsetét kezelte. Szemünkre lobbantotta — és méltán — hogy túlságosan sokat vesződünk politikával, míg a nemzeti fejlődés egyéb tényezőit könnyelműen elhanyagoljuk. Ez volt a beszéd lényege. Elejétől végig komoly, csaknem komor hang vonult át rajta és ehhez a méla megnyitóhoz Északy hévtelen hangja kitünően illett.

Utána Szán a Tamás olvasta föl titkári jelentését a társaság múlt évi működéséről. Szana jelentése rövid volt, de nem is lehetett hosszú, mert a titkár csak tényeket sorolt föl. Panaszszal kezdte ő is, (hiszen ki ne lamentálna ma?) de a panaszszal hirtelen fölhagyott és sietett röviden végezni a társasággal, mely hathatós működését tulajdonképen csak most készül megkezdeni. Felsorolta a társaság múlt évi kiadványait, megemlékezett a társaság ha- lottairól: Szigligetiről és Balogh Zoltánról, s bemutatta az uj tagok névsorát.

Ezután Zichy Géza gróf olvasta föl »emlékbeszédét Szigligeti fölött«. Osztatlanul elismerte mindenki, hogy a fiatal gróf kitünően végezte feladatát. Igaz, hogy inkább játszotta a barát, mint a kritikus szerepét, de a baráti szeretet melegét édesen esett éreznünk és e baráti tisztet Zichy Géza oly nemes diskréczióval gyakorolta, hogy ámbár az el ismerés, sőt a hódolat legszélső határán járt, közönséges, banális túlzásokba nem esett.

A közvetlenség ereje volt az, a mi mélyen megragadta a közönséget Zichy emlékbeszédében. Érezte mindenki, hogy ez nem betanult modor, nem hivatalos elsiratás és feldicsőités, nem chablon, hanem az őszinte tisztelet és rokonszenves barátság szeretetteljes kitörése, a meghatott kedély emelkedett hangulata. Ez okozta, hogy a hatás általános volt, ámbár a beszéd adataiban már régen ismert dolgokat sorolt föl s a forma többször ellaposodott. — Más, arra hivatott aeszthetikus, mondhat tartalomban szélesebb, formában művészibb emlékbeszédet Szigligligeti fölött a kritika magas színvonaláról, de nemesebb lelkesedéssel, mint Zichy Géza, seuki sem nyilatkozhatik Szigligeti hazafias érdemeiről. A beszéd súlypontja tulajdonkép itt rejlett. Zichy Géza Szigligeti működésének nem annyira általános mint hazafias oldalára reűektált s ezzel szerencsésen eltalálta azt a szempontot, mely Szigligeti érdemeinek méltatásában úgyszólván határokat sem szab. Ezért nem hangzott túlzásként, ezért hangzott a legjogosabb elismerés gyanánt, mikor Zichy egyik pontban igy szólott: »Ha a nemzeti színház négy sarkára Szigligeti szobrát tennők, akkor sem mondhatná senki, hogy érdemének elismerésében túlzásba estünk.«