Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
— A Petőfi Társaság: felolvasó-ülése. A Petöfi-Társaság tegnap délelőtti felolvasó-ülése annyival érdekesebb volt, mert két székfoglaló hívta fel a nagyszámban megjelent közönség ügyeimét., Az egyik székfoglalót Jászai Mari (tiszteleti tag), a másikat Lőrinczi/ György rendes tag tartotta. Az ülésen Ferenczi Zoltán, később Herczeg Ferenez elnökölt. Az elnök mindenekelőtt bemutatta Beöthy Zsolt le- i veiét, amelyben megköszöni tiszteleti taggá történt megválasztását. A felolvasások sorát Ferenczy József vezette be, aki Tarcsafalvi Albert Kolozsvárott élő poétának „Hol az Isten?“ czimü mély érzésű költeményét szavalta el. Ezután Jászai Mari lépett a felolvasó | asztalhoz. Viharos taps fogadta. Székfoglaló j dolgozatának az „Egv ezinészlélek“ czimet adta. Önmagáról beszélt elejétől végig, s mondani sem kell, hogy a közönség feszült figyelemmel kisérte minden szavát. Igen érdekesen beszélte el Jászai, hogy miképpen figyeli meg az eleven életet és les el belőle jellemző mozzanatokat, amiket aztán alkalomadtán, olykor évek mnlva felhasznál szerepeiben. Arról, hogy a szinész teljesen azonosítsa magát a szereppel, szó sem lehet. Ez rövid időn tönkié tenné a szervezetét. Herczeg Ferenez elnök melegen köszöntötte Jászai Marit, mint a társaság tiszteletbeli- tagját. Felolvasásából úgymond — meggyőződtünk arról, amit különben már régen tudunk, hogv a reprodukáló művészetben azok a legnagyobbak, akik önálló alkotó szellemek. Székfoglaló volt az utolsó felolvasás is. Lőrinczy György emlékezést olvasott fel Bodon Józsefről, a 70-es és 80-as évok kedvelt novella- írójáról, akinek irói pályáját a kedvezőtlen életkörülmények megszakították. Lőrinczy mindennek két főokát látja Az egyik az, hogy Bodon újságot alapitott, amihez nem poéta kell, hanem üzletember. A másik, bogy mikor az újságjával pőrult járt, ahelyett, hogy az irodalomhoz tért volna vissza, ahol már akkor nagyon szép sikereket ért el, hirtelen otthagyta i Budapestet és egyik városból a másikba vándorolt. Kereste a helyét, de persze nem találta. Végre a szülővárosába költözködött, s ez volt a legvégzetesebb csapás irói vénájára. A közönség ezt a szép felolvasást is a tetszés őszinte kifejezéseivel honorálta. i/Ú ft r f9ooj ^
