Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Jászai Mari székfoglalója.

— A Petöfi-Tár sasig ülése. —

Az Akadémia termében tegnap deltáiban egymás Jiátán szorongott a sok ember, a folyosón pedig még ugyanannyi — irigyelte őket. A Peiőfi-Társaság a rendes havi felolvasó ülését tartotta, Herczeg Ferenc elnöklésével. Ezek az ülések nagyon népszerűek, á hallgatóság, mindig nagyobb, mint a terem,, de ezúttal rendkívüli oka volt a rendkívüli érdeklődésnek.

J&szá.i Mari tartotta a székfoglalóját. A társaság legutóbb tiszteleti tagjának választotta és a nagy művésznő egy becsületbeli tartozás gavallér pontosságával sietett a legelső terminusra megfizetni ezért a dicsőségért. A Petőfi-Társaság igazán nem kívánhatott, gazdagabb bálát, mert Jászai Mari a legnagyobbrendü és legnemesebb művészi gyönyörűség perceit hozta a közönségnek. A témájául azt választotta, a minél jobban semmi se érdekelhette . a hallgatóságát. Az előadása — Szinésflélék volt a cime — saját magáról szólt. Egy tisztán és teljesen a maga művészetében élő, minden más érzésében is ebből táplálkozó és ennek a gyűjtő léleknek szebb, vonzóbb ‘és teljesebb képét ennél az áhitatosan őszinte, gyönyörű vallomásnál semmiféle Írói képzelet meg nem rajzolhatta volna. Ritkaság az ilyen sajátságos fölolvasás! Mikor elkezdte, Jászai Mari — a kinek pedig ugyancsak volt módjában megszokni a nyilvánosságot — tele volt elfogódottsággal. A hangja reszketett. És a hogyan folytatta, mindnyájunknak meg kellett érteni a lelke állapotát. Ez a kiváltságos lélek most valósággal közszemlére tette ki magát egy nagyszerű komolyság őszinteségével és egy ragyogó előadási készség fényében. A hogyan a lelkének, a vágyainak, az érzéseinek az életét megfestette, művészéi etének egész gazdag világát föltárta, hol lelkes áradozáseal, hol szerénységgel, ez a formájában is gyönyörű volt, de még szebb azzal, hogy a tartalma szerint ilyennek kellett lennie.