Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz
PESTI HÍRLAP JfllHDENNAPIjPROBLÉMÁK. Pörlekedő mánia. Nem tudom, megvan-e még a Barnum-féle muzeum, de ha megvan, akkor drága pénzen is meg fogja szerezni a következő levelet, amelyet agy olyan asszony intéz hozzám, aki belátja, hogy pines igaza. Még pedig nem is holmi kicsiny dolgokra vonatkozólag teszi ezt a csodálatos vallomást. Ö nagysága a házaséleti perpatvarokban vallja magát bűnösnek s ez a körülmény annál inkább jogot tarthat arra, hogy szenzációsnak minősítsük, mert Dobzse László óta még nem volt rá példa a történelemben, hogy egy asszony ilyesmit önkéntesen beismerjen. Itt van különben maga a levél; „Bajom, illetve szerencsétlen természetem nem olyan csekélység, ahogy az ember az = első pillanatban gondolná. Sokszor sirok ott ‘ is, ahol senki se lát. Haragszom magamra a csúnya, beteges természetem miatt. És az a szomorú, hogy családom, környezetem még jobban szenved miattam, mint saját magam. A bajom abban áll, hogy minden csekélység föl izgat. Három gyermekem van s ha szegénykék csak hangosabban játszanak, már izgatott vagyok s rájuk kiáltok. A drágaságaim nem is tudják, miért veszekszem velük és bámulva néznek ránt, mintha azt kérdenék: miért bántom őket? Haragszom, hisz nem csináltak semmi rosszat, s mert csak utóbb veszem észre, hogy igazságtalan voltam hozzájuk. Ha a cselédem egy poharat nem tesz Ugyanarra a helyre, ahol tegnap állott, már lannyira dühbe jövök, hogy nem bírok magammal. Pedig ha nyugodtabb vagyok, saját magamon gúnyolódom: hogyan tudtam ilyen csekélység miatt annyira fölizgatni magamat? Nyugodt természetű férjem sokszor megnyugtatni igyekszik és el szeretne terelni figyelmemet attól, amiért haragudtam, de én annál ingerültebb leszek, mert nem tudom föl- ’ogni, hogy férjem nem tud azért didibe jönni, írni engem annyira fölizgat. Do ha elmúlt az izgatottságom, belátom hibámat és elkezdek sírni, hogy miért vagyok ilyen? Megfogadom, hogy nem fogok mindenért haragudni, de a következő pillanatban megint csak izgatott vagyok. Mit csináljak? Hogyan viselkedjem, hogy ne izgasson föl minden csekélység? Férjem \ sokszor mondja, ne vegyem észre azt, ami izgat, nézzek máshova, de könnyű neki ezt mondani! Nagyon kérem szives tanácsát: mi tevő legyek, hogy a családom ne szenvedjen miattam ?“ Azzal a kijelentésemmel, hogy ez a levél *t legritkább specialitások közé tartozik, egyáltalán ban nem akarom azt mondani, hogy maga a levélíró hölgy — már t. i. ami az áldott természetét i illeti — szintén ritkaságszámba megy a férjes asz- ezonyok között. Sőt: érdemes és komoly statisztikusok régidők előtt megállapították, hogy a boldogtalan házasságok legnagyobb része a házasfeleknek épen azon a tulajdonságán alapszik, melyet ő nagysága oly szemléltető módon ir le érdekes soraiban. Nem állítom, hogy mindig a feleség idegzetében rejlik a hiba, de ha az orvosdoktoroknak hinni lehet, hát az asszonyok között sokkal inkább meg lehet találni ezt a típust, mint a férjek között, akik többé-kevésbbé mégis csak több ellentálló képességgel bírnak, mint a nagy természet bájos és veszekedő virágszálai. Az asszony, akit a gyerekei hancúrozása is kihoz a sodrából, aki ideggörcsöket kap, mert a mindenes szakácsnő a konyhaszekrény jobb felébe állította a vizesüveget, ahelyett, hogy a balfelébe állította volna, bizonyára az ő drága férjecskéje hangulatváltozásait se fogadja azzal az angyali türelemmel, melyről a régi novellahősnők híresek voltak. A férj, aki az élet viharaiból fejfájással és néha üres erszénynyel tér haza, aki konstatálni meri, hogy az Íróasztalán az öszes Írásokat fölfor'gatták, sőt annak a kijelentésétől sem riad vissza, hogy a betálalt marhahús a negyedik keménység! fokozatba tartozik, naponkint érdekes megfigyeléseket tehet a felsőbb idegélet köréből s nem kell épen kifáradnia a Oendrassik tanár ur klinikájára, hogy egy-egy kis parázs sirógörcsben gyönyörködjék, ü nagysága házilag produkálja számára az összes klinikai tüneteket., sőt néha. .'—^-ha különösen inspirált han1909. február 16., kedd. ' gulatban van — a föld vonzó erejét is demonstrálja a földhözvágott teás-csészék segítségével. Hogy e tudományos kísérletek csak kevéssé járulnak hozzá a házasélet boldogságához, azt, úgy hiszem, nem kell nagyon bizonyítanom. Valamint azt is szívesen elhiszi nekem mindenki, hogy a tűzhelyt, melynek körében e játszi jelenetek lefolynak, csak határozott túlzással lehet vonzónak és idillikusnak mondani. Hogy az esetet, melyről itt szó van, mégis magában álló unikumnak minősítem, annak az az oka, bogy ez a feleség beismeri a maga hibás voltát, sőt: egyenes részvétet érez azok: iránt, akik mindennapos kedélyhullámzását végigszenvedik. Ez oly ritka és nemes vonás, hogy hódolattal kalapot emelek ő nagysága előtt. Nemcsak kalapot emelek, de megbecsülöm azzal is, bogy komolyan beszélek vele, — és sürgősen azt tanácsolom neki, hogy forduljon mielőbb egy jó idegorvoshoz, aki majd tesz róla, hogy a betegségéből kigyógyitsa. Mert ez tisztára betegség, a hisztériának egy magasabb foka, mely nem a vén problémafejtőre, hanem a tudomány pedáns és körültekintő bajnokára tartozik. Itt nem bölcs tanácsra van szükség, hanem néhány adag brómnátriumra, sok vasra, okos és célszerű táplálkozásra és mindenekfölött sok tiszta levegőre, mely egyedül képes arra, hogy az eféle bolondságokat a megtámadott szervezetből kifújja. Nem baj, ha e kúra sok pénzbe is kerül, hiszen az öreg Barn um annyi pénzt fog adni a ritka levélért, hogy a gyógyításon kívül még egy uj estély-toilette is bizonyára kikerül belőle, (Pittoresque-ek.) A nevető-iskola. (Egy csöpp kis vasúti-állomás várótermében két férfiutas ül és újságot olvas.) Egyik utas (aki ismerkedni szeretne): Kutya taliánja! Milanóban egy tenorista nevető-iskolát nyitott. Tetszett olvasni? Másik utas: Nem; ostobaság! Egyik utas: Tessék elhinni, az iskola sohasem ostobaság. Az egészen jó üzlet. Akár zug-, akár színész-, tánc-, zene- vagy akármicsoda iskola. Másik utas: Na igen, de nevető-iskola!? . . . Ez csak vicc. Egyik utas: Nem a! Itt áll fehéren a fekete, hogy Noel Fliming Milanóban nevető-iskolát nyitott. Sőt az is itt áll, hogy a városok között az egész világon legtöbbet nevetnek Brüsszelben. Ami nem igaz. Mert annyit, mint Budapesten, a világon egy városban som nevetnek. Épen azért, nem is volna ostobaság Pesten is nyitni egy nevetőiskolát, ahol a nevetés művészetét tanítanák. Másik utas (gyanakvólag): Uraságod viccel. Egyik utas (határozottan): Nem én! Különben bemutatom magamat: Schlesinger ügynök vagyok Budapestről. Kijárok mindent cs veszek, adok, kötök üzleteket. Másik utas: Én Pinkusz vállalkozó vagyok. Schlesinger: Hírből ismerem uraságodat. Mindig rosszul tetszik vállalkozni. Pinkusz: Mindig. Volt zenes kávéházam, mozim, kis orfeumom, belebuktam. Most megyek vidékre, temetkezési vállalatot nyitok. Schlesinger: Szomorú üzlet, de biztos. Biztosabb, mint a többi. A többit agyonüti: Friedmann, Steinhardt, a titokzatos Royál, meg a többi nagy név, de meghalni muszáj. A koporsó kell. Csakhogy . . . vigye el az ördög !. . . aki cigányhoz, nőkhöz, mihez szokott, annak kicsit szomorú a koporsó és gyaluforgács. Pinkusz (busán): Élni kell! Schlesinger: Kell, de vigan és jól! Én proponálok uraságod számára valamit. Utazzék vissza Pestre és nyisson egy nevető-iskolát. Ha beválik, adjon nekem 200 koronát, ha nem válik, köpjön a szemembe. De úgy éljek, hogy beválik. Pesten nagyon sokat és nagyon sokan nevetnek. Pest a nagy nevetők városa, csak épen nem értenek a finom, művészi nevetéshez, mert leginkább röhögnek benne. A fejemet teszem rá, hogy Budapestnek háromnegyed része beiratkozik uraságod iskolájába. Ott lesz mindjárt a nagynevető: Polöuyi, az összes budapesti stájgeroló háziurak, az összes élelmiszer-hamisítók, a mészáros- és hentes-tes- ifcület* egy csumó pr ütegéit.. művész ég mű-. vésznő, az ultramodern, a modern, a jó- zanul modern és sehogyse modern irodalmi klikkek, akik egyebet se tesznek, mint reggel, délben, este és éjszaka egymást nevetik kL A színigazgatók, akik úgy keverik a kártyáikat, hogy; mindig azt játszatják a maguk színházában, amit a másikéban kellene játszani s ezen viszont a közönség nevet. Ott vannak' továbbá a politikusok, akik részben egymáson, részben magukon s részben a minisztereken nevetnek. Továbbá, ott vannak a nők', a tisztességes és nem tisztességes nők, akik egymást nevetik ki, — ők tudják miért — nem is szólva a feminista és antifeminista hölgyekről, a? alkoholisták és antialkoholistákról, az antiszemiták és filoszemitákról, az ügyvédek és birákröl, az öreg egyetemi tanárokról s a fiatal orvosokról. És így tovább, Budapestnek közel egy millió lakosáig, a minden rendű és ranguak, akik okuk, joguk, nevelésük és természetük számos és számtalan jogainál fogva, mind hivatásos, csak ép csiszolatlan nevetők. Ezeknek egy iskola kell, Herr Pinkusz, egy finom kis iskola, ahol lefaragják, leköszörülilq hangjuknak durva röhögését és művészien zeng- zetessé művelik . . . Hopp! Jön a pesti vonat, hallgasson rám, Herr Pinkusz, és utazzék gyorsan vissza. Pinkusz (homlokáról gyöngyözik a veríték, szemében az őrültek és a nagy reménykedők tüzei foszföreszkál. Megragadja Schlesinger kezét): Azt hiszi, igazán azt hiszi? Schlesinger: Azt hiszem, hogy csak három perce van, rohanjon; váltson jegyet. (Három perc múlva Pinkusz a pesti vonatról lengeti uj barátja felé zsebkendőjét, Schlesinger, a kis állomásról és magukban boldogan röhögnek egymásra. Hogy miért? Ök tudják . . .)' Sub rosa. \ __ ______________________33 I RODALOM. ___ !■!■■!—irrarr ’"■ S zékfoglalók a Petőfí-tarsaságlírtiL A szokatlannál is nagyobb azámu közönség gyűlt egybe vasárnap délelőtt a Petőfi-Társaság felolvasó ülésére. A jendkivüli érdeklődés ezúttal Jászai Marinak szólt, aki — mint a társaság tiszteleti tagja — elfoglalta székét a Petőfi-Társaság- ban. Az ülésen Farenczi Zoltán, majd Herczeg Ferenc elnökölt. Az elnök, miután bemutatta Beöthy Zsolt levelét, melyben megköszöni tiszteleti taggá’ történt megválasztását, annak a síremléknek mintázatát ismertette, amely Füredi Richárd szobrászművész önzetlen lelkesedéséből a Petőfi-csaIádnak immár egyesült porai fölé fog kerülni. A felolvasások sorát Ferenczy József vezettei be, aki Tarcsafalvi Albert Kolozsvárott é’#3 poétának „Hol az Isten?“ cirnü mély érzésű költeményéti szavalta el nagy hatással. Ezután viharos tapsok közepette Jászai Mari. lépatt a felolvasó asztalhoz. Székfoglaló dolgozatának „Egy színészietek“ címet adta. Önmagáról beszélt elejétől végig, a közönség feszült figyelme kíséretében. Elmondta, hogy miképen tanulja ai szerepeit. Amikor a darabot kezéhez kapja, mindjárt az első olvasáskor azon van, hogy a személyesítendő alakot megfelelő színekkel beállítsa. Módosítja, formálja mindaddig, amig nem érzi, hogy már-már beleélte magát. És amikor azt hiszi, hogy végre rátalált arra az alakra, amely az iró képzeletében ólt, egyszerre ijedten veszi észre, hogy az alak kezd eltávolodni tőle. Ilyenkor kétségbeesés vesz erőt rajta. De nem csügged. Újra kezdi, próbálgatja, boncolja, gyúrja mindaddig, mig rá nem bukkan az igazira. Tehetség nélkül persze meddő ez a munka. De a tehetség egymagában távolról sem elég. A színésznek nagy intelligenciára és műveltségre van szüksége, hogy gyönyörű hivatásának minden tekintetben megfelelhessen. Közben Jászai egy kissé megcsipkedte ai fiatal színész generációt, amely magát realisztikusnak nevezi és ennek ürügye alatt Ízléstelenségekre; ragadtatja magát a közönséggel szemben. Amikor, üeggeiizés előtt fél pofnál“ S chmldthauer-féla 1100 izelrontatt gyomrot 2-3 óra alatt teljesen rendbe hozza. ,ra kis üvog 40 fillér, nagy üveg 60 fillér. Azonkívül a „Három anál“ védjegyű rendkívüli erős Igmémii késerüvizet is forgalomba óztam, a mely víz orvosi rendeletre kanaladként használandó, rra üvegenként 2 koroira használati utasítással. Kapható mindenStt.
