Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A társaság tagja nem látja liasznát tagságá­nak, a társaság azonban igenis áldozatokat követel tagjaitól, a közös munka érdekében. Idősebb és elis­mert íróink a nevük fényével erőt adnak egyesülé­sünknek, az ifjak «6 újak munkaerejüket bocsátják a közös eél szolgálatába. Ha tellát a társaság vala­kit tagjává választ, az nem azt jelenti, bogy őt tartja az élő Írók között a legkiilönbnek, hanem hogy alkalmasnak tartja öt speciális céljainak előmozdí­tására. Szeretném megállapítani, hogy a társaság munkásságában, az alapszabályok által engedett la- titudön belül, újabban bizonyos változás megy végbe. Míg a társaság a múltban minden erejét a felolvasó üléseknek és a szépirodalom népszerüsitésének szen­telte, addig a jelenben fokozott erővel munkálko­dik a Petőfi-huUusz föllcnditésén. Való és könnyen bizonyítható dolog, hogy ez a kultusz a költő halála óta soha sem virágzott annyira, mint éppen nap­jainkban. Soha sem adtak ki annyi Petőfire vonat­kozó munkát, mint ma. A költő első müveit sohasem vásárolták és olvasták annyira, mint ma. Pe­tőfi költészetét már-már az a veszedelem fe­nyegette, mely sok irodalmi tekintély közös átka: a közönség olvasatlanul is hisz ben­nük. Most újra olvassák, a modern kor szem­üvegén át és Petőfi örök ifjúsága fényes diadalt ül a sziveken. Fölemlíthetném, hogy első festőink és szobrászaink alkotásai bizonyitják a Petőfi-kultusz föllendülését. Első szavaló művészeink Petőfi versei­vel siratnak sikert. Költőinket, szinmüiróinkat,, zene­szerzőinket napról-rnapra inspirálja Petőfi örökéletü szelleme. Annyira közismert tény, hogy nem vétünk a szerénység kötelessége ellen, ha kimondjuk, hogy a Petőfi-kultusz váratlan és pompás reneszánsza első sorban a Petőfi-Társaság munkásságának eredménye. Ezt a kultuszt betetézni és állandósítani fogja a Tár­saság nagy alkotása, a Petőfi-ház. Mindezek után ki merem mondani: a Petőfi- Társaság oly munkát végez irodalmi és nemzeti, éle­tünkben, mely fontos és hasznos. A Társaság fönnál­lása tehát szükséges. Tisztelettel köszöntőm a tár­saság tagjait és vendégeit és megnyitom a Petőfi- Társaság XXXIII. nagygyűlését. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Varadi Antal főtitkár mutatta be jelentését, a melybdn kiemelte, hogy az elmúlt esztendő diadal­mas év a Petőfi-Társaság életében. Mert a Petőfi- kultusz talán egy esztendőben sem haladt oly hatal­mas lépéssel előre, mint tavaly. A társaság kegyelete közös sirha helyezte el Petőfi hozzátartozóit s a sir- bant fölé művészi kezek fognak pompás szobormüvet emelni. A jelentés ezután kegyelettel emlékezik meg a társaság halottjairól: Szana Tamásról, Melczl Hu­góról és Bodon Józsefről. A kidültek helyébe uj erők kerültek; valamennyien jeles és érdemes mun- j kásái a magyar irodalomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom