Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Hogy rni volt mégis ennek az irodalmi betlehemi gyermekgyilkolásnak az igazi oka, az kitűnt az ülést követő banketten, ahol a harc szellemei, tósztok formájában, tovább folytatták vagdalkozásukat. Valaki kiejtette ezt a szót, hogy „rendbontók“. Csakugyan, a fiatal magyar irodalom arra törekszik, hogy megzavarja azt a régi rendet, ahol a Petőfi-Társaság tagjai voltak a népszerű, kitűnő és ünnepelt írók — amennyiben voltak — és egy olyan uj rend hajnalát készíti elő, ahol majd ők lesznek a népszerűek és kitűnőek. És akkor majd ők fogják pellengérre állítani az utánuk következő modern, ifjú irodalmat, de talán elegánsakban, stílusosabban, mert reméljük, addig megtanulják azt a nagy és nehéz művészetet: szépen megöregedni.

Nehéz, szinte lehetetlen a megöregedéssel járó veszteségek fölött nem keseregni és az elvesztett jók után, görcsös kézzel nem kapkodni. De mindennek megvan a formája, mindennek megvan a maga kis csinos hazugsága: Mutassák ki az uj, ifjú világ művészetéről, hogy rossz, tehetségtelen, gyenge, igy csinálják ezt mindenütt a világon, de ne kiáltsanak rá hazafiatlan- ságot, mert rágalmazni nem elegáns dolog és azt vallják be, hogy azért félnek tőle, mert forradalmi, rendbontó. Éppen nekik nagyon kellene vigyázni ennél a pontnál, mert Petőfi nevében jönnek össze irodalmat megszólni. Valóban, Molnár Ferenc találta meg a szót azon a banketten, amikor kimondotta, hogyha Petőfi ma közéjük lépne, kidobnák. Ök talán nevettek rajta és sikerült viccnek tartották, mert magukban meg vannak győződve* hogy Petőfi tradícióit őrzik művészi és egyéb gondolkozás dolgában. Meg vannak győződve róla, hogyha Petőfi ma megjelenne, velük tartana, aminthogy a minap egy akadémikus kimutatta Petőfiről, hogy nem volt szocialista. Senki sem úgy lesz azonban forradalmárrá, hogy a pro és kontra érvek alapján eldönti magában. A forradalmiság temperamentum dolga. Minden forradalom fiatalság és minden fiatalság forradalom; aki a forradalomtól fél, az a fiatalságtól fél. w-