Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

_ «A társaság bizonyos számú irő önkéntes egyesü- | lése, közös munkák teljesítésére. Ez a munka nem az irás, hanem az irodalom útjainak egyenletese. A társaság tagja nem látja hasznát tagságának, a tár­saság azonban igénk áldozatokat követel tagjaitól, a közös munka érdekében. Idősebb és el­ismert íróink a nevük fényével erét adnak egyesülésünknek, az ifjak és újak munka­erejüket bocsátják a közös czél szolgálatában. A magyar szépirodalom nemzeti és igy emberi szempontból vett fontosságát nem kell bizonyíta­nom. Azt merném mondani, hogy a szépirodalom nemzeti életünknek legérintetlenebb, legegés sé ,e sebb és legszebb megnyilvánulása. Az nem szóiul bővebb bízón jutásra, hogy társa almunk meglehe­tős közömbösséggel tekint a magyar belletris.zti- kára. A Petőfi-Iársaságot nagy szerep illeti meg a szépirodalom népszerűsítése körül, aminek elő­nyeit a társaságon kivü! álló iró épp annyira él­vezi, mint a társaság tagja. Míg a társaság a múltban minden erejét a felolvasó. ülések­nek és a szépiroda’om népszerűsítésének szentelte, addig a jelenben fokozott erővel munkálkodik a Petőfi-kultusz fellendítésén. A Pe- tőfi-kultúszra szüksége ven a magyar irodalomnak és szüksége van a nemzetnek. Minden tisz­telet. minden fény, minden dicsőség, a melyet Petőfi emlékezetére halmozunk, erkölcsi hasz­nára van a magyar irodalomnak és közvetve a magyar nemzetnek. Való és könnyen bi­zonyítható tény, hogy ez a kultusz a költő halála óta sohasem virágzott annyira, mint éppen nap­jainkban. Petőfi költészetét már-már az a vesze­delem fenyegette, mely sok irodalmi tekintély kö­zös átka: a közönség olvasatlanu! is hisz bennük. Most újból olvassák, a modern kor szemüvegén át és Petőfi örök ifjúsága f én vés diadalt ül a szi­veken. A lelkes éljenzéssel és tápssa! fogadott beszéd után Váradi Antal dr. főtitkár mutatta be jelentését, amelyben kiemelte, hogy az elmúlt esztendő diadal­mas év a Petőfi-Társaság életében. Mert a Petőfi- kultusz talán egy esztendőben gém haladt oly hatal­mas lépéssel előre, mint tavaly. A társaság kegye­lete közös sírba helyezte el Petőp hozzátartozóit s a sirhant fölé művészi kezek fognak pompás szo­bormüvet emelni. A jelentés ezután kegyelettel em­lékezik meg a társaság halottjairól: Szana Tamás­ról, Melczl Hugóról és Bodon Józsefről. A kidültek helyébe uj erők kerültek: valamennyien ieles és ér­demes munkásai a magyar irodalomnak. A költői lendülettel megirt jelentést megtap-oiták. A felolvasások sorát Kenedi Géza dr. nyitotta meg «Fagyöngyök» czimü elmélkedésével. A mo­dern magyar irodalomról szól, amely elrúgta maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom