Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A Petőfi-társaság <

megalakulásáról e társaság egyik tagja a következőket írja nekünk :

A főváros irodalmi körei már régebben belátták, hogy az általános közöny ijesztő symptomáival szemben az irók, a szellemi tényezők szövetsége el- kerülhetlenül szükséges. A társulásnak mindig meg van az a gyakorlati haszna, hogy a létező erőket fokozottabb tevékenységre készti s már ebben oly eredményt biztosit, mely a közműveltségnek egyenes javára szolgál. Válságos időkben, zilált viszonyok közt a társulás nemcsak hasznos dolog, hanem egyszersmind kötelesség. Kötelesség irányt jelölni az ingadozó közvéleménynek; kötelesség megerősíteni a bizalmatlanokat, a kishitüeket, a közönyöseket, kik nálunk — fájdalom — nagy számmal fordulnak elő ; kötelesség megmutatni az utat, melyre még a zilált viszonyok közt is rá kell hogy lépjen egy nemzet, ha szellemi igényeivel teljesen nem szakitott; kötelesség mindabban előljárni, biztatólag, buzditólag, lel- » kesitőleg, — a miben jó, szép, hasznos, nemes és nagy czélok elemei érintik egymást.

E szempontból indultak ki azok, kik a Petőfi- társaságot megalakították. Az eszme már egy évvel ezelőtt fölmerült. Azóta folyvást erősödött, fejlődött, szilárdult s most végre alakot öltött. A Petőfi- társaság irodalmi tényező akar lenni, melylyel számolni kell.

A társaság czélja más nem lehet, mint a szép- irodalom emelése. Ezt alapszabályai röviden kimondják 8 nincs okunk, nincs jogunk kételkedni abban. Mily eszközökkel fog e czélra törni ? Azt hiszszük, hogy a kérdés lényege ebben fekszik.

Jókai Mór, a társaság elnöke röviden körvo- nalozta a társaság feladatát. Két szóból áll: vállvetett munka.

Ha az uj társaság megfeszíti erejét, komolyan dolgozik, czélokat hord szivén s azok valósítására buzgón tömörül, az eredmény üdvös lesz mind a társaságra, mind az összes irodalomra, mind a közönségre nézve.