Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz
25. szám. 1908. 55. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 515 A Nemzeti Színházat főleg azért érte sok támadás, mert igen sok s nem mindig jobb írót szólaltatott meg. Ezt mi is hibásnak tartjuk. Orvoslására azonban nem igen tudunk módot. Ugyanis a magyar színpadi irodalom számára, a mely számban annyira megnövekedett, a Nemzeti Színházon kívül még kevés érvényesülési tér nyílik. Az egész irodalom jóformán oda tódul s minden lehető és lehetetlen befolyás ott buzgólkodik érdemesek és érdemtelenek javára. Mivel pedig nem magán, — hanem közintézet, kevésbbé független és súlyosabb elbírálásban részesül. Kezdő avagy fejlődő tehetségek részére még nem rendelkezik második színpaddal. Pedig csak ilyen kisegítő, második színházzal érhetné el, hogy fő-szin- padán csak a bevált írók kiforrott munkái jelenjenek meg. Pénztári szempontok is kényszerítik gyakran a többi színházzal való versengésre, a színvonal tekintetében lefelé való árverelésre. Csak klasszikus szellemet követelő sajtó, az igazgatónak biztosított hatalom, vagyis anyagi és szellemi rendelkezési jog szüntethetné meg az intézet évtizedek óta felpanaszolt fogyatkozásait. Csak ez úton lennének orvosolhatók a személyzeti bajok is. De ha mind ezekben jogosultaknak tartjuk is a panaszokat, nézetünk szerint ezeken nem segíthetünk támadásokkal vagy hajszákkal. Legkevésbbé TIROLI NÉPFÖLKELÉS. FELVONULÁS LOVAGI TORNÁBA III. FRIGYES IDEJÉBŐL. dezve, hogy semmit se lát a maga realitásában, a lényeges és a mellékkörülményeknek abban a sajátszerü keveredésében, a mely az életnek színét, jellemét adja, hanem mindent symbolumokba egyszerűsít, lehámlasztja a fődologról a mellékkörülményeket s az így kapott egyszerű vonalakat a maga czélja szerint stilizálja : akkor az illető a maga természeténél fogva válik symbolistává. A mi most már Korcsmáros Nándor novelláit illeti, ezek nem győznek meg arról, hogy írójuk ilyen, alkatánál fogva symbolista, Az ő symbolumai az eltökéltség bélyegét viselik magukon, nem azért ir symboliku- san, mintha mondanivalóit nem tudná vagy nem lehetne más formában kifejezni, hanem azért, mert valami oknál fogva ez a symbolikus forma tetszik neki s kedve jött alkalmazni. Ebben a vonatkozásban pedig a forma nagyon veszedelmes szomszédságában áll egy minden Írói alkotásra végzetes fogalomnak : a modornak. A symbolikus tárgyalás egyszerűsített vonalaiban is mindig benne kell lenni az élet eleven, lüktető ritmusának; ezt nem mindig találjuk meg Korcsmáros Nándor előadásában. Nem találjuk meg az egyszerűsítést sem: az iró nem egyszer leválasztja ugyan a dolgokról a fölösleges húst és zsírt, de aztán önkényesen újat rak rá, — a már egyszer megegyszerűsített vonalakat önkényes mellékvonalak belefonásával teszi zavarossá. S jellemző rá nézve, hogy ott találjuk legerősebbnek, a hol legkevésbbé symbolikus, a Találkozás czímü novellában, a melynek egyik-másik részletében érdekesen köti jogosult a színművészeti szempontból való támadás, mert kétségtelen, hogy a Nemzeti Színházban vannak legjobb művészeink s még e színházban leginkább érvényesül a nemesebb játék-modor. Színészek dolgában — hiábavaló minden naturalista vagy verista támadás — még a Nemzeti Színház vezet; s ha egy-egy, különösen történeti műve nem tud kellő hatást elérni, annak oka részben kezdetleges s régi épületében rejlik. De immár alapos a remény, hogy megvalósul az új színházi épület régóta hiába várt terve s remélhető, hogy megfelelő színpadon a nagyszabású s gyakran tömegjeleneteket kívánó művek is méltó térhez jutnak. Palágyi Lajos. IKODALOM ÉS MŰVÉSZET. Az örök ifjú. Korcsmáros Nándor, a kinek most találkozunk először a nevével egy novellás könyv czímlapján, symbolista történetekkel lép fel. A sym- bolum nagyon fontos dolog a művészetben, nélküle meg se tudna az iró, a művész élni. Kettős szükségletből ered: egyrészt vannak dolgok, melyeket sokkal jobban meg lehet értetni, ha nem nevezzük nevén, hanem symbolikus formával kerüljük meg, másrészt viszont sok oly dolog van égen és földön, melyet csakis symbolumok segítségével tudunk megközelíteni és érthető alakba formulázni. Ilyen szükség beáll mindennap, minden Írónál, a nélkül, hogy kifejezetten symbolistának adná magát. Ha valakinek a gondolkodása és a fantáziája úgy van berenHABSBURGI RUDOLF FÖLVONULÁSA. A BÉCSI HÓDOLÓ DÍSZMENETBŐL. — Jelfy Gyula fölvételei,
