Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz

szabaditóját ábrázolja, a mint a magentai csata után Felső-Olaszország fővárosába bevonul és az ujjongó népet szívesen üdvözli. Mielőtt azonban a szobor elkészült és illő helyet kapott volna Milánóban, bekövetkezett a szedáni katasztrófa és a francia császárság bukása. Ezért a milánóiak a szobrot •— mely különben Olaszország ujabbkori hazafias plasztikájában a legjobbak közé tartozik — nem nyilvános téren, hanem a szenátusi palota udvarának egyik sarkában állították •föl. Mivel azonban jövő qv június, 5-én negyvenéves ünnepét ülik a magentai győzelemnek, a milánói polgárság egy része azt az óhaját nyilvánította, hozzák' elő a magentai győző szobrát eldugott helyéről, a mivel semmiféle érzékenységet nem sértenek, mert hiszen III. Napoleon alakja már a történelemé. A milánói radikálisok azonban azt hangoztatják, hogy a francia köztársaság ezt az aktust az imperálista eszme mellett való állásfoglalásnak vehetné. A két párt megegyezni nem tudott, hanem egyezségre lépett, olyanformán, hogy a szobrot a Sforzeseo-kastólyban állítják föl; egyrészt sokkal látogatottabb helyütt lesz, másrészt pedig az áthelyezés elveszti hivatalos színezetét, a mit nem kerülhettek volna, el, ha a varos valami nyilvános terén vagy utcáján helyezik el.

X A madarak színérsése. A madarak látásával foglalkozó tudósak sokat vitatkoztak már azon, vájjon a madarak úgy látják-e a színeket, mint mi. Nagy szolgálatot tett e téren Hess K. würzburgi egyetemi tanár azokkal a vizsgálataival, melyeket tyúkokon.^ galambokon és más madarakon végzett.

Hess mindenekelőtt megállapította, hogy a tyúkokat és a galambokat a táplálék megszerzésében egyes-egyedül a látás irányítja. Ha fekete alapra búzát szórunk és a buzaszemek egy részére árnyékot vetünk, akkor az árnyékban levő buzaszemekhez még a kiéhezett. tyúkok és galambok sem nyúlnak, ellenben a többieket mohón fölszedegetik. E kísérletnek többszörös megismétlése, után Hess a következő kísérletet végezte:

Besötitett szobában fekete posztóval bevont asztalra rizs- meg buzaszemeket szórt és' az asztalra villámos iyjámpa segítségével színképet vetített. Az

asztalra bocsátott, előzetesen kiéheztetett tyuíkok éa galambok egyenesen, a színkép vörös részével meg* világított szemek felé futottak és a szemeket egy szálig fölszedegették. Ezután a sárga és zöld,, majd a zöldeskék szinkép-részlettel megvilágított szemeket szedték föl, azonban a színképnek vörösöntuli, ten vábbá kék- és ibolyaszinü részében fekvő szemekhez nem nyúltak hozzá.

Ez a többszörösen hasonló eredménnyel meg* ismételt kísérlet világosan bizonyltja, hogy a tyu* kok és a galambok a színkép kék és ibolya szineii nem látják, a színkép vörös részét pedig körülbelül addig a határig látják, mint mi.

Hess kísérleteit olyanformán is megismételte* hogy a rizs- és buzaszemeket Ikét csoportban, felét vörös és felét kék üvegen keresztül világította meg. A kiéheztetett tyúkok és galambok ilyenkor a vöröd üveg alatt fekvő szemeket fölszedegették, ellenben a kék üveg alatt fekvőket érintetlenül hagyták. E kísérlet bizonyító erejét különösen az fokozza, hogy az eredmény még akkor is ugyanaz volt, midőn Hess a fény erejét tetemesen csökkentette. Ilyenkor a vö-< rös üveg alatti rizs- és buzaszemek annyira sötét* vörösszinüek voltak, hogy az emberi szem alig tudta őket fölismerni, ellenben a kék üveg alatt levők any* nyira világos árnyalatunkká váltak, hogy az ember határozottan és világosan látta őket, az állatok mégis a vörös üveg alattiak után kapkodtak.

Hess kísérletei szerint a tyúkok, galambok és valószerüleg az összes nappali madaraik úgy látják a színeket, mint az az ember, a ki egyik szemével vörös-, másik szemével pedig narancsszínű üvegen néz keresztül. A hasonlat még azért is nagyon találó és kifejező, mert a nappali madarak szemének xece* hártyájában vörös- és sárgaszinü olajszemecskéket találunk.

Az éjjeli madarak szemének recehártyájából d vörös olajszemecskök majdnem teljesen hiányzanak* a sárgák pedig kevésbbé élénk sárgaszinüek, mint a nappali madarak szemében. Ehhez képest az éjjeli madarak a színképnek kékszinü sugaraiból többet látnak, mint a nappaliak, ezért látnak éjjel is; a .színkép vörös részét azonban legföljebb olyan mérték"! ben, látják, mint a nappali madarak, vagy az ember*