Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz

ban és Ausztráliában vannak hivei, — amint mondani szokta, — hanem még Magyarországon is. Most már mi is kezdjük Petőfit olyan szemmel nézni, amilyennel ő nézte.

Többnek, mint félszáz esztendőnek kellett eltelnie, míg ide jutottunk. És ez nem is sok idő. Gondoljuk csak el, hogy nem is olyan rég volt, mikor a derék és becsületes Csapiár Benedek komoly hangon állította, hogy Petőfi költeményeit nem lehet a tanuló ifjúság kezébe adni, mert megmételyezi. Javasolta, hogy az ifjúság számára külön Petőfi- kiadást rendezzenek, melyből költeményeinek nagy része maradjon ki; azok, amelyek erkölcsrontó hatásúak. Óva intette a nemzetet, hogy ne csináljon kultuszt Petőfiből.

Bármilyen furcsán is hangzik ez, ne botránkozzunk meg nagyon rajta. Hiszen még ma is vannak irodalomtörténészeink és esztétikusaink között olyanok, kik a Petőfi- kultusz terjedését veszedelmesnek találják. Nem jó szemmel nézik a Petőfi-lrodalom gyarapodását. A Petőfi-könyvtár pedig épen szálka szemükben. És szálka az olyan ember is, ki Petőfit mondja a nemzet legnagyobb költőjének. Pedig ez nem is a vele foglalkozók találmánya, hanem a nemzet hitvallása. A nemzetnek pedig talán csak van joga hozzá, hogy azt nevezze legnagyobb költőjének, akit valóban annak tart! Hogy pedig Petőfit tartja annak, azt e könyvtár létrejötte bizonyítja!

Mikor Endrödi Sándor és Ferenczi Zoltán ezt a vállalatot létrehozták, olyan hiányt akartak pótolni, mely régen érezhető volt. A legutóbbi időkig még mindig kerültek elő lappangó adatok, melyek Petőfi életviszonyaira vonatkoznak. Az anyag úgy felszapo