Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 36-os doboz
PETŐFI KÖLTEMÉNYEINEK ELSŐ KRITIKAI KIADÁSÁRÓL. 507 össze, azonban itt-ott szeszélyből vagy aesthetikai szempontból mégis némi eltérést engedett meg magának. Ez eltéréseket a kiadónak respectálnia kell. Ép azért kifogást kell tennünk az elbeszélő költemények sorrendjének megbolygatása ellen, habár az a helyes sorrend kedvéért történt is. A régi (1847-iki és 1848-iki) kiadásokban első helyen áll a «Tündér- álom», azután következik «Salgó», «Szerelem átka», «Szilaj Pista» s végül «János vitéz». A «Helység kalapácsa»-t Petőfi nem vette fel «Összes költeményei» közé, hanem «minden időkre kihagyta», mint Jókai Írja a «Jelenkor»-ban. (1847, máj. 20.) Mint kihagyott költeményt tehát a «Függelék»-ben kellett volna közölni. «A táblabiró» és «Lehel vezér» czímű töredékeknek szintén csak ott lehet a helyök. Havas az elbeszélő költeményeket időrendben közli, csakhogy nem helyesen, amennyiben a «János vitéz» megelőzi a «Helység kalapácsé»-!, «Szécsi Mária» «Bolond Istók»-ot és «Salgó» «Szilaj Pista»-t. Az időrendet azonban Havas csak az elbeszélő sa «Függelék»-ben közölt költeményeknél vette figyelembe, a kisebb költeményeknél nem. Az utóbbiak közé iktatta a «Dalaim» czimtí költeményt, pedig Petőfi ezt nem vette föl«Összes költeményei» -nek sajtó alá rendezett kéziratába. Havas az előbbi kiadások után indulva, a kisebb költemények sorában közli és pedig az 1847-iki költemények között első helyen, ámbár kimutatja, hogy e költemény már 1846-ban keletkezett. Ekképen kettős in- konzekvencziát követ el. A kérdéses költemény csak a «Függelék»-ben, a költő által gyűjteményeiből kihagyott költemények csoportjában, az 184G-ban irt költemények között foglalhat helyet. Petőfi költeményei majdnem kivétel nélkül biographiai érdeküek. Mint Gyulai Pál mondja: életét írta meg költeményeiben. Ép azért kívánatos lett volna az utolsó kötet végén a költeményeket keletkezésök sorrendjében jegyzékbe foglalni. A «Függelék»-ben a «Nem hiteles szövegűek» közt olvassuk az «Ez a világ egy nagy kocsma, jó áros...» kezdetű költeményt, mely állítólag szintén Petőfié. E költeményt Kovács Mihály túrkevei tanító Petőfi több költeményének eredeti kéziratával 1883-ban küldte be Gyulai Pálnak, azt írva hozzá intézett levelében, (dd. 1883 máj. 19.) hogy nem mint Petőfi költeménye jutott ugyan kezeihez, de azért annak tartja; különben döntse el Gyulai: vájjon igazán Petőfié-e vagy nem ? Gyulai úgy látszik Petőfi költeményének volt hajlandó tartani s így jelent meg mint nem hiteles szövegű költeménye Petőfinek a második népies (1884.), és utána valamennyi újabb kiadásban.
