Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

4

EGYETÉRT

E. Kovács Gyula életéből.

E. Kovács Gyula 1839 február 14-én született Szat- mármegyében, Gebén, nagyatyjának, Keresztúri Pálnak házában, a parochián. Az öreg Keresztúri Pál, gebei lef. lelkész annyira szerette legifjabb leányát, Juliannát, hogy több ízben hazavitte. Itt született E. Kovács Gyula, noha szülei ez időben nagy-dobosi lakosok voltak s ő is Nagy-Doboson élte gyermekéveit s Nagy-Doboshoz fűzi a szülői szeretet.

Szülei hosszú életkort értek. Édesanyja ma is életben van. Atyja 1887-ben, 77 éves korában hunyta örök nyugalomra szemeit. Sok gyermekkel áldotta meg őket a mindenható s ma is élő hét testvére között Kovács Gyula a legidősebb.

Szülei közül anyja, Keresztúri Julianna ősi tiszántúli család ivadéka, melynek egyik tagja már múlt században ref. pap volt Máté-Szalkán.

Atyja, Kovács Mihály azonban dunántúli nemes család sarja. Esztergommegyében Lábatlan nevű helységében született. Pápán és Debreczenben végezte iskoláit. Mint debreczeni végzett theológus Gebére került rektornak. Ezen állásában ismerkedett meg a helység papjának leányával, Keresztúri Juliannával, ki iránt heves szerelemre gyuladt. A leány kezének bírása azonban akadályokba ütközött, mert a kiváló szépségű Keresztúri Juliannának rajta kívül még két kérője volt, mindkettő pap s igy mindkettő előkelőbb állású, mint ő. Szenvedélyes szerelmének lángjával sikerült ugyan a már Lengyel Józseffel jegyben járó leánynak szivét magához hódítani, de ekkor meg a leány atyja, Keresztúri Pál feltételként kötötte ki a lelkészi pályát. Kovács Mihály ezt is elérte. Elébb Nyir-Megyeren káplánnak, majd Nagy-Doboson lelkésznek választották. Ekkor aztán 1838-ban oltárhoz vezethette a szép Juliannát.

Kovács Mihály életéből ez a kis epizód bizonyítja, hogy egész életre kiható szenvedélye s egyszersmind akadályokat nem ismerő akaratereje volt. Kérlelhetetlen, ellentmondást nem tűrő természet; de e mellett egye- neslelküség, hü szív, derült kedély jellemzé. Izmos alakja, parancsoló tekintete, éles arczvonásai mind jellemének hajthatatlanságát tükrözték vissza. Egyébként mivellség dolgában nem emelkedett különösen magasra, s nem voltak elérhetetlen vágyai és nagyralörői eszméi. Józan házi gazda, egyszerű, de szerető férj, szigorú, de gondos és jó családapa volt.

E. Kovács Gyula derék termetén, büszke magatartásán, egész valójának előkelőségén, és éles arczvoná- sain kívül atyjától örökölte az egyszer megkapott eszményhez való törhetetlen ragaszkodást, a minden akadályt legyőzni tudó akaraterőt s azonfölül gyöngéd, mélyen érző szivét. Mindent leküzdő akaraterejét bizonyítja, hogy eszméjét: Egressy Gábornak örökösévé lenni, megvalósítja. Szivének gyöngédségét mutatja, hogy mélyen érinti lelkét ama bánat, melyet szülőinek okozott a színészi pályára való lépésével.

Mig jellemének alapvonásait atyjától, addig tehetségét és hajlamait : a képzelet csapongását, a magasra törő vágyakat, az eszményekért buzgó hevülést, az ábrándozásra való hajlamot egyenesen édesanyjától] örökölte.

E. Kovács Gyulának anyja, Keresztúri Juliánná sok tekintetben ellentéte volt, józan, egyszerű, a mindennapi élet közönséges viszonyai szerint gondolkozó férjének. Ábrándoknak élt, eszményeket alkotott lelkében s mint miveltsége, úgy vágyai is túlszárnyalták egy szerény falusi papiak határát. Az ábrándozásra való hajlam természetesen az anyában akként nyilatkozott, hogy képzeletben fényes jövőt szőtt gyermekei számára. E. Kovács Gyula egy gyermekkori versében úgy látszik híven festi anyja jellemét:

Óh én anyám ismerlek tégedet,

Jól ismerem regényes lelkedet,

Mely tullebegve a rideg valót,

S szellemvilágbah látva annyi jót,

Itt lenn alant is olyakat keres,

A milyeket fenn képzet ujja fest.

Anyja idealisztikus lelkére vet világot az a körülmény is, hogy igen szerette a költőket s maga is írogatott verseket.

E. Kovács Gyula anyja eme hajlamának befolyása alatt elébb tudott verseket, különösen Kisfaludy Sándortól és Vörösmarthytól, mint írni és olvasni. De ezt is hamar megtanulta a községi iskolában, melynek miután minden osztályát végig járta, házi tanitó nevelte tovább a tanulásra fogékony fiú elméjét. Ferenczi Gedeon pataki deák s jelenleg aradi lelkész személyében, kitől főleg a latin nyelv elemeit tanulta meg.

1851?ben atyja a Szatmár mellett fekvő Dobra község papja lesz s ekkor Kovács Gyula a szatmári ref. algimnáziumba kerül, a hol magántanulmányainak alapján mindjárt a harmadik osztályba léphet, melyet mint első eminens végez. Itt látott először műkedvelői szini előadást, mely már homályos vágyakat ébreszt lelkében. Szigligeti <Csikós»-át is itt hallgatta végig egy ajtó mögött, szorongva az egész előadás alatt.

A következő év őszén (1852) atyja a debreczeni kollégiumba viszi. A negyedik osztályban mindenből kitűnő jegyet kap. A többi osztályokban is (V—VIII.) szorgalom, tehetség és jó viselet tekintetében mindig az elsők között szerepel. Az önképzőkör legmunkásabb tagja; verseket ir és szaval. Az irodalom tanulmányozásában senki sem múlja őt felül.

S általán E. Kovács Gyula mint tanuló a legszebb reményekre jogositá szüleit, a kik építettek is (különösen az anyja) ezen reményekre s úgy tekintették őt, mint a család jövőjének fényét, büszkeségét s emelkedésének zálogát. Hiszen rendesen igy szokott az lenni oly családokban, hol a gyermekek közül csak egyet van mód taníttatni.

E. Kovács Gyula azonban nemsokára széttépte szülei reményeit. Az ő vágyai és eszményei más irányba terelődtek, mint a család érdekei kívánták. Gondolkodásának fejlődésével E. Kovács Gyulában mindinkább kezd növekedni a színészet iránt,való hajlam. S noha még senkinek sem meri mondani, hogy miről ábrándozik, de titkon a színészi pályára szánta magát s e pályához mérten becsüli a különböző stúdiumokat. S oly hévvel s odaadással olvassa a költőket és tanulmányozza az irodalmat, hogy tanulótársa, Mandel Pál országgyűlési képviselő órákat vesz tőle ezen stúdiumokból ; kölcsön fejében, hogy tudniillik ő majd mathema- tikai és fizikai tanitássai fizeti vissza. Csakhogy E. Kovács Gyula ezeket a tanulmányokat magára nézve már nem tartotta szükségesnek.

Annál mohóbb élvezettel látogatta azonban a szini- előadásokat, mire télen mindig volt alkalom Debreczenben. Összes zsebpénzét ezen élvezetének szenteli, mi csak érleli benne azt agg vágyat, hogy

szinészszé legyen. Színészi hajlamát erősiti az a körül mény, hogy az országszerte bálványozott Egressy Gábor — ki felesége révén E. Kovács Gyulának rokona is volt — országos körútra indult, Debreczenbe is eljött vendégszerepelni; s igy E. Kovács Gyulának alkalma volt elragadó alakításait látni.

Most már oly bátorságot kap Kovács Gyulában a zándék, hogy az elérkező vakácziéban atyja előtt is

elejt egy-egy szót, szinészpályájáüak tervéről. E szándék a szigorú apánál heves ellenzésre talál, az anyának pedig fényes terveit rontja le, s könyeket csal szemeiből.

Szomorúan megy azért vissza Kovács Gyula a kollégiumba, hol a hetedik osztályt végzi. De már igen hanyagul tanul s nemcsak a mathematikában és fizikában, hanem a többi tantárgyakban is hanyatlik. Csak a magyar nyelvből és irodalomból kap kitűnő osztályzatot, a latinból és görögből dicséretest, a németből, történelemből és filozófiából elegendő, a mathematikából és fizikából meg épen alig kielégítő érdemjegyet. Figyelméről meg az van bejegyezve az osztálykönyvbe, hogy lankadozó, szorgalma változó.

Lelke előtt csak a színpad lebegett, ez kötötte le egész figyelmét. Most már annyira uralkodott rajta a színpad vágya, hogy bármi módon, akár a szüleivel való szakítás árán is, szinészszé akart lenni. S egy tavaszi szünnapon elindult egy ex-szinész tanulólár- sával a színigazgató Láng Boldizsárhoz, hogy vegye föl társulatába. Láng Boldizsár vonakodik szülői engedély nélkül; a valódi ok azonban az volt, mert még igen fiatalnak találta.

De már Kovács Gyula több alkalommal szaval a városban nyilvánosan, különféle ünnepeken. Egyszer Láng Boldizsár is hállja, kinek annyira megtetszik a szép szavalat, hogy most már ő csalogatja szinésznek. — Örömmel fogadja ezt E. Kovács Gyula. Előbb azonban tanácsot kér Lengyel Zsigmond tanártól, kinek gondjaira bízta őt a kollégiumban atyja. Tanárai természetesen igyekeztek lebeszélni szándékáról, Kovács Gyula azonban nem tágított. S végül is az igazgató Kovács Pál Garaynak ezen szavaival bocsátotta el: «Kövesd hát fiam lelked istenét!»

Mindamellett tanárai rábírták, hogy elébb menjen haza s atyja beleegyezését kérje ki. Haza is ment Mérkre, hol atyja ez időtájt lelkészkedett, de nem volt bátorsága fölemlíteni merész szándékát, minthogy ez már egyszer heves ellenzésre talált. Elhatározta tehát még [hazaérkezésének első napján, hogy éjjel megszökik. Kalapja azonban véletlenül atyja szobájában maradt, hová nem mert bemenni, azért a szökést a következő éjre halasztotta. A második éjjelen aztán éjfél tájban egy bottal kezében s öt krajczárral zsebében gyalog indult Debreczenbe, ahova a napnyugtakor érkezett. A színházi szabónál szállt meg s 1856. augusztus 17-én lépett föl először «Pál fordulásában* Láng Boldizsár színtársulatánál.

Nemsokára Fejér Károly vidéki színtársulatához szerződik s ekkor kijut E. Kovács Gyulának a barangolásból. A Tiszántúl jár különböző helyeken társulatával : Nagy-Károlyban, Szigeten, Máté-Szalkán, Munkácson stb. A következő évben Aradra megy Budai társulatához, hol már emelkedőben van s bizonyos elismerés mellett játszik nagyobb szerepeket. Innen Latabár társulatához kerül, kinél mint népszinmüénekes lesz a közönség kedvencze, a min maga E. Kovács Gyula is csodálkozásának ad kifejezést «Az én E. betűm» czimü felolvasásában. Úgy látszik, szép bariton hangja volt, melynek kellemes lágyságát azonban idővel elvesztette, a mi mint tragikus szinésznek nem vált épen nagy kárára. Tudjuk, hogy Egressy Gábornak sem volt kellemes hangja.

Latabár társulatánál Kovács Gyula felhívást kapott a nemzeti szinháztól, hogy szerződjék kardalosnak. E meghívást azonban nem fogadta el. Felekiné, Szerdahelyi Kálmán és Egressy Gábor — kik mindnyájan rokonai voltak — közbenjárására azután 1862-ben drámai se- gédszinésznek szerződtették a nemzeti színházhoz, de innen bárom év múlva Kolozsvárra szerződött, mint a kolozsvári színház tagja halt meg.

SZÍNHÁZ és művészet.

— Az uj színházi évad e hó folyamán kezdődik' A nyári színkörökben, de különösen az ó-budai színkörben nap-nap után zsúfolt házak előtt tartják az előadásokat. A téli színházakban most folynak a tatarozási és átalakítási munkálatok, a melyek már annyira előrehaladtak, hogy 10—14 nap múlva véget érnek. Az előadásokat a népszínházban kedden, e hó 15-én, Nagy Boldogasszony napján kezdik meg. A magyar színházban 19-én, szombaton, a nemzeti színházban s vígszínházban pedig e hó 31-én játszanak először. Az opera első előadása szeptember 15-én lesz.

— Hargverseny-körnt. Perotti Gyula és Bartókig Maliid operai tagok legutóbb Deésen és Nagy- Szebenben hangversenyeztek szép sikerrel. Különösen Deésen aratott nagy diadalokat Perotti, a ki nehány áriát énekelt a «Roland mester», Bajazzó» és «Rigoletto» czimü operákból.

FŐVÁROSI ÜGYEK.

— A ferenczvárosi színház ügye. A Ferenczvá- ros küisó részén Szikray János kőszinházat akar építeni, mely hivatva lenne a külső területek lakosságát az olcsó helyárakkal működő színházba szoktatni s ezzel a magyarosodást hathatósan előmozdítani. A «Korona színház», — mert ez a tervezett vállalat leendő czime — már-már úgy látszott, hogy a megvalósulás stádiumába jut, midőn egyszer csak elhallgatott róla mindenki; csak a vállalkozó nem szűnt meg fáradozni az eszme érdekében, melyhez immár minden meg volt, csupán a pénz hiányzott. Ez az akadálya most is, hogy a valóban talpra esett terv eddig végrehajtva nincs. Csupán a fővárosi tanács nem méltányolja ezt a bajt, s egy bérleti ügyből kifolyólag felhívta ma a vállalkozót, hogy a színház műszaki és pénzügyi tervezetét egy év alatt most már terjessze be, mert különben a javára hozott közgyűlési határozatokat elévülteknek fogják tekinteni.

— A magándetektívek ellen. A főváros a magándetektívekre vonatkozólag szabályrendeletet akart alkotni. A rendőrfőkapitányság azonban perhorreskálta az egész tervet. A magándetektíveknek hatósági utón való megrendszabályozását a maga részéről azért ellenzi, mert ezzel ama jogosulatlan foglalkozásnak a hatóság adna támalapot. A magándetektívek hatósági elismerése egyrészt növelné azok túlkapásait, másrészt végkép tévedésbe ejtené a közönséget. A detektív elnevezést jogosan csak hatósági közeg használhatja s a tervezett rendszabály fölösleges azért is, mert a büntető bíróságok már is szigorúan büntetik azokat, a kik a magándetektív elnevezést használják. Fontosnak tartja a rendőrkapitány, hogy a magándetektív foglalkozásra az illetékes hatóságok egyáltalán ne adjanak iparengedélyt. A rendőrség egyébiránt a legéberebb figyelemmel kiséri működésűket s a legcsekélyebb visszaélést is szigorúan megtorolja. A tanács ez alapon elhatározta, hogy a szabályrendeletet nem készítteti el, mert ezzel elismerné a magándetektív czim- és foglalkozás jogosultságát és azzal az ilyen ügynökök tevékenységének mintegy hatósági színezetet kölcsönözne és csak szaporítaná az igy is gyakori visszaéléseket.

— Segély az önkéntes tűzoltóknak. A budapesti önkéntes tüzoltó-egyesület, mint minden évben, úgy az idén is 5000 frt segélyben részesült. A belügyminiszter az összeget már ki is utalványozta a derék egyesületnek.