Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
Hanem az önhittség nem elfogulatlan és átjárha- tatlanabb, mint a rlhnoceros-bőr. Könynyebb lett volna Columbussal elhitetni, hogy nem fedezte fel az újvilágot, mint Sz. Gr. urat megzavarni édes hiedelmében. Feleletében hát (Figy. II. 49.) makacsul ragaszkodott hozzája s én nem vitattam tovább. Mit is vitattam volna, hisz az egész felelet (»Hogyan bírálják a Magyar Nyelvőrt« ?) csak szófia beszéd volt, mely az ügy állá-! sán semmit sem változtatott s én egyetlen egy pontban sem látván magamat megczáfoltnak, feltettem, hogy figyelő s gondolkodó olvasó czikkeink összeolvastára hasonló meggyőződésre jut. Ennyit az igaz meg kellett volna Írnom, mert hallgatásommal vérszemre kapott Sz. Gr. s most azt hirdeti, hogy én az ő feleletét nem tettem az ablakba, a miért inkább hálával tartoznék nekem. Mert biz az a felelet csak olyan, mint némely kendőzött szépség, mely csak lámpafénynél ámít s a napvilágot nem állja. A lámpafény, őszintén vallva, egy pontban engem is megvakitott vala, Sz. Gr. elébbi munkái, mint pl. a pozsonyi gymna- sialis programm, meg a Hunfalvi Nyelvtudományi Köz- leményeibeliek s az Igeidőkről való értekezése, melyekben a rengeteg eruditiot bámultam, de gondos analysist, tiszta, ép felfogást, helyes okoskodást minél kevesebbet leltem, nem készítettek el arra a meglépésre, hogy Sz. Gr. humorista legyen. Ez a vonás a Figyelőbeli czikk- ben annyira feltűnt, hogy azt a Sz. G. tollából készültnek nem képzeltem s gyanakodtam, hogy az Aesopus szarkájaként idegen toliakkal pávázott. Csalódtam, merőben csalódtam; mert a neologiai ügyben az akadémiában tartott előadása, nevezetesen pedig a Nyelvőr idei júliusi füzetében közlött »nyelvphi- losophiai« értekezése meggyőzött arról, hogy Sz. G született humorista. — Reszkess Byzantium ! Reszkess Jókai Mór! — No hiszen: »Ne háborodjék meg a ti szivetek« azt mondja Jézus, mert: »az én atyámnak házában sok hajlékok vágynak.« Egy Rabelais, Swift, Sterne, Heine mellett miért ne jutna Szarvas Gábornak is egy kunyhó ? Jutott is ám, mint Szarvas czikkei a Figyelőbeli- töl fogva az akadémiában a neologiai ügyben tartott felolvasása s legújabban aNyelvörbeli érintett polémiája elvitázhatatlanul bizonyítják. Ki is vonhatná kétségbe, ha én, ki ellen oly hatalmasan s tüzesen szórja menny köveit a philologus Jupiter, magam szolgáltatom ki neki az igazságot ? Csak egy piczi kis bökkenőt képez *) az a kérdés, hogy mire való a humor ?
