Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
Alant a vár, nem éri a vihar, Még a zászlót sem tornya tetején. 7 , . ; f . . ■ >; i.: ... • ::: i ■; 1 vs El van rejtezve a világ elől E szent magány; beléje más nem lát, Csak messziről fehér fejével a Hegyek nagyapja, a vén Retyezát. ' II. 7 ß 8 . íigOilc’.V !iol)X A IIJJ.IiIh '73fit 01ÍÖ Szólott Hunyadvár bámuló gyönyörrel: „Kit látok, óh kit látok ? Hunyadit! Megjöttél hát óh hősök hőse végre, Kit vártalak négy hosszú századig. ■<ív>á lói! j; ír. undíU'X.; .'.'ídóse Jh.boi iu;. Én hittem ezt, hogy vissza fogsz te jöni, Ez a bitem volt, mi erőt adott, Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam A négyszáz éves gyászt és bánatot. És megjövél ... légy hévvel üdvözölve , Hosszan várt vendég, óh hős, óh apám ! Csak az fáj most, hogy nem tud sírni a kő, Öröm-könyüimet hogy ontanám.“ Felelt a vendég: „sajnállak szegény vár , Hogy örömedet el kell rontani. Csalatkozol, nem az jött, a kit vártál, Az én nevem Bem, és nem Hunyadi.“ Szólt vissza a vár: „én azzal törődjem Mi volt akkor, s mi mostan a neved ? A név múlandó , változékony ; a mi Örök, azt nézem én, — a szellemet. Nem a nevedről, hanem szellemedről, S annak müvéről ismerek reád, Az vagy, ki voltál négyszáz év előtt, s most Te mentetted meg a magyar hazát!“ ficí'-lU — o sü neaáí .elóti .:!obű n ien-jl't * öíÜd iafxrom Petőfi Sándor.
