Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Szörnyű idő.

(Petőfi ntósó Költeménye. *)

Szörnyű idő, szörnyű idő!

S a szörnyűség mindegyre nő.

Talán az ég

Megesküvék,

Hogy a magyart kiirtja.

Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne ? villog ellenünk A fél világnak kardja.

És ott elöl a háborű

Csak a kisebb baj ; szomorúbb,

Mi hátul áll:

A dögbalál.

Beh kijutott a részed Isten csapásiból, óh hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet.

Egy szálig elveszünk e mi ? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad, fekete Időket a világnak ?

S ha lesz ember, ki megmarad : Eltudja e gyászdolgokat Beszélni, mik valónak ?

S ha elbeszéli úgy, a mint Megértük ezeket mi mind : Akad-e majd,

Ki ennyi bajt

Higyjen, hogy ez történet ?

És e beszédet nem veszi Egy örült, rémülésteli Zavart ész meséjének ?

(Mező-Berény. 1849.)

*) E költeményt a „Vas. U.“ közié, megjegyezve, hogy eddig az „Itt a próbát“ tárták a költő utósó müvének, a melyet Pesten irt, mielőtt utószói' Erdélybe indúlt volna. Ez utóbbit azonban később, útközben, Mezö-Berény- ben irta. mint ezt a költő maga jegyzé föl azon irományok közt, melyeket nem rég elhúnyt egykori nejének hagyományai közt találtak. Szerk.

f dv-f. Iff -