Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
Szüleim halálára. Végre megtörtént a Rég várt viszonlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. Láttam jó atyámat .. . vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben , Mikor jó anyámat tettük le melléje. Sem atyám sem anyám Nincs többé, nem is lesz, Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez, A kiknek csókolnám még lábok nyomát is, Mert engemet szívok vérén neveltek fel, Mert körülöveztek, mint a földet a nap Lángoló sugári, szent szeretetökkel! Oh atyám , oh anyám , Miért távozótok? Tudom, hogy áldás a Sir nyugalma rátok, De, mi nektek áldás, az átok énnékem, Melytül szegény szivem csakhogy nem reped meg Ha igy bántok velem ti, kik szerettetek, Mit várjak azoktul, a kik nem szeretnek? Itt hagytak, elmentek, Nem is jönek vissza ! Omló könyeimet Sírjok halma iszsza. Folyjatok, könyeim, folyj, te forró patak, Szivárogj le hideg orczáikra halkan , Hadd tudják meg rólad : árva gyermekűknek Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van! De nem , de nem , inkább Eltávozom innen , Hogysem könyem árja Hozzájok lemenjen; Mentsen Isten tőle! . . . Édes jó szülőim Hogyha megéreznék fiuknak keservét, Szerető szívok a sírban sem pihenne, Egy bű lenne nékik a hosszú öröklét.
