Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
/.auja ujimuuia a nepvise őüáz cgisze alfltt. Gal Sándor képviselői] ázi elnök szives szavakban köszönte meg az üdvözlést és megígérte, Logy teljes odaadással fogja támogatni az egyesületet hasznos kulturális munkájában. I úgynevezett egysegét a magyar nemzeti ki- ■ matekkal igyekeztek valószínűvé tenni, amit vánságok teljesítésével meglazítani engedné. A helyzetet ezen bécsi mesterkedéspk daczára sem lehet ilyen komoran felfogni. Igaz ugyan, hogy a válságnak elhúzása csak sulyosléseit. A kormány tagjai ugyan semmi esetre sem látják túlságosan rózsásnak a helyzetet, tekintve, hogy még mindig húzzák a válságot, azonban bíznak abban, hogy mégis sikerülni fog a kibontakozást megtalálni oly módon, hogy az a nemzetet megnyugtassa. Akár azért sere, egészen addig a napig, amíg a harmadik elszökése után, mikor a kecskeméti szi- nósztársaságba állott, végre teljesen kifáradva, idegen gyámot rendeltettek neki, s annak átadták örökségét, az atyja munkáknak kiadása után befolyt összeget, mintegy kétezer forintot. Ismétlem, Petőfi Istvánt semminemű vád nem érheti, legfeljebb azt az egy ballépését vethetjük szemére, hogy Zoltánt, a vele tett rossz tapasztalatok után, Szarvason nyilvános iskolába íratta be 1865. őszén. A Petőfi Sándor fia ettől a naptól fogva nohamosan Sülyedt, Tizennyolczádik évében járt akkor, és a szarvasi úri társaság sietett őt tárt karokkal fogadni. Hónapokon át valósággal ünnepelték. És ahány családnál megfordult, a fiatal leányok mind beleszerettek. A gondos anyák azonban csakhamar észrevették a kezdetben ártatlan, flörtölést, és miután- hire futott, hogy Zoltán minden este más kis leánynak igér örök hűséget, sőt házasságot, a ledér urfival szembe*n tartózkodóbbakká lettek. Zoltán nem várta be, amíg valahol ajtót matatnak neki; amint nem űzhette többé szabadon veszélyes játékait, megunta az úri társaságokat, és néhány duhaj pajtásával a hires fonókákát kereste föl. Ott a szépségükről hires tót leányzók közt aztán hamarosan nagy népszerűségre és közkedveltségre tett szert, minek kire eljutott a professzorokhoz is. Többszöri intések következtek, végül, mikor már semmi más nem használt, értésére adták, hogy elvben máris kizárták az iskolából, de a határozatot csak a legközelebbi ismétlés esetében hajtják végre. Petőfi Sándor emlékének adóztak ezzel* a kegyelmi ténynyel a tanár-ok, kik közt a nagy költőnek több iskolatársa volt. A végzést különben aláírta kiváló akadémikusunk, Zsilinszky Mihály titkos tanácsos is, Jd akkor szarvasi tanár volt. 1866. április 19-én történt ez. és a válasz rá az volt, hogy Zoltán „április 21-én reggel engedő1 cm nélkül iskolánkból tovább állott“ — írja nekem Senke Gyula ur, volt igazgató, Zoltán akkori tanárja. De nemcsak a fonókába járásból állott Zoltái* .minden kihágása. Iratai közt találtam egv barátjához irt levelének a fogalmazványát (1866. márezius 8. kelettel), melyben részletesen elmondja, hogy milyen réngeteg mulatozást vitt végbe egy Heténvi István nevű vándorszinészszel. 'Előbb elitták a Zoltán havipénzét, majd zálogba tették az ezüst óráját, télikabátját, végül minden mozgósítható ingóságát. E rendetlen életmódnak nemcsak a tanulásán mutatkoztak a nyomai, de megjátszanak az azonkorbeli Írásain is. A könnyelmű fin nemcsak ahoz a jó leányhoz lett hűtlen, ki őt Csákón megszánta, s neki „reményeket nyújtott“, de hüteten lett a múzsájához is. Ö, aki már 13—14 éves korában legaMbb a küla’akra nézve csinos verseket irt; tizen- nyolczéves korában jóformán Írni sem tud többé. Két-három éven át alig vett tollat a kezébe, és amit irt, a legjobb akarattal sem lehet közölni. Egy versé például, mely „A fonókában.“ czimet viseli, minden egyéb, csak nem vers. A többi kísérletek sem akartai sikerülni, sőt a folytonos kicsapongásoktól annyira meg volt támadva az idegrendszere, hogy azelőtti szép Írását is elvesztette, úgy hogv a füzetébe bemásolt sorok kuszáit vonásait néha alig lehet kibetüzni. Ebből a szempontból ez a füzet valódi pathológiai tanulmány. Szarvasról Petőfi Zoltán ezúttal még nem színésznek csapott fel, (amint néhány életirója állítja), hanem Nagykőrösre ment, hol már másnap, április 22-én, jelentkezett a gimnáziumban és föl is vették. A nagybátyját is értesítette, úgy hegy az huszonnegyedikén már pénzt küldhetett ngki beiratás- ra és könyvekre. Ott némileg jobb útra tért, mert év végével tűrhető vizsgát tett. Jobb társaságokba is jutott. Egy Máté .József nevű előkelő iparosnak a házához stiriin járt, és Katalin nevű leányának emlékkönyvébe versekét, irt. Szerettem volna ezt az. emlékkönyvet megszerezni, s evégből a család egyik életben lévő tagjához, Gömöri Jánosné, Máté Judit asszonyhoz fordultam. Tudott a dologról, de az emlékkönyv elkallódott, ellenben átadott egy fényképet, melyet Zoltán adott volt körösi ideáljának. E fényképet, mely Zoltánt igen csinos öltözetben, fehér mellényben, sötét zrinvisza- básu, zsinóros kabátban és világos rr —ar nadrágban ábrázolja, közbenjáró > Gö- möriné nri asszony a most megny íló Petőfl- ereklyemuzeumnak engedte át,
