Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

E, Kovács Gyula.

— Saját tudósítónk távirata. —

Vonják be mindenütt a nemzeti zászlót, amely a segesvári ünnep diadalmas fájdalmát hirdette és tűzzék ki a gyászlobogót, gyász és keserűség jelét: E. Kovács Gyula, a a magyar színészet dísze, a segesvári ünnepen koszorús írónk szózatának tolmácsa, i»a este meghalt.

Fiatal szivének egész lelkesedésével állott oda a segesvári csatatérre, hogy csengő hangjának erejével hirdesse a költő igéit, de alig végezte el szavalatát, megtántorodott, elájult s a Gondviselés ugy_ akarta, hogy e szent ünnep után, többé ne nyíljon szóra ajaka.... meghalt... bevonult a segesvári hősök halhatatlan seregébe.

íme beteljesült, amit oly sokszor óhajtott. Ő is rettegett attól a gondolattól, hogy ágyban, párnák közt, lassú kór pusztítsa el és sokszor emlegette, mennyire irigyeli Egressy Gábort, aki a színpadon, a közönsége előtt — a csatatéren halhatott meg.

Szebb halált Ő sem kívánhatott magának. Egy országnak szólt utolsó szava, egész Magyarország volt utolsó közönsége. És Petőfi napjának ragyogó í'ényözöne sugározta körül, amikor a halál árnyéka reáborult . . .

Segesvár, augusztus 2.

E. Kovács Gyula este fél 8 órakor meghalt. A holttestet Kolozsvárra szállítják és ott helyezik nyugalomra.

Segesvár, augusztus 2.

E. Kovács Gyula, a kolozsvári Nemzeti Színház művésze, aki mint a Petőfi-Társaság tagja, a vasárnapi országos ünnepségre jött ide, ma az itteni kórházban meghalt.

Az elhunyt művész tudomás szerint az ünnepen, szavalás közben váratlanul lett rosszul. Beteggé tette az izgalom s a hatvan esztendős embert a nagy meleg is elővette.