Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
Ki ne ismerné verseiből azt, bogy ! Kétszer is nyílt az akácfa virága. Megbánod még galambom, de hiába ! Megbánod még, visszasírsz még engemet! De a szívnek kétszer nyilai nem lehet. Versét ajkára vette a nép, mely most már csak visszasírhatja őt, kinek többé nem nyíl az akácfa virága, kinek érző szive immár kihűl', többé nem nyílik soha. Kiválóbb Sliakspere-interprelálorimk E. Kovács Gyulánál nem volt, sőt bátran állíthatjuk, hogy a brit szellemóriás költészetének Divatot Mib és méltóbb lolmácsolója manapság alig volt Magyarországon, de az egész kontinensen keresnők. Vannak talán, a kik Shakspere nagyszabású alakjait több igazsággal, több természetességgel, nagyobb verizmussal viszik színpadra s ezáltal közelebb hozzák a mai kor emberéhez, a mi gondolkodásunkhoz, a mindennapi élet kicsinye? viszonyaihoz s előadásuk ilyetén formája által közvetlenebb hatást is érnek el, — de nem volt senki, a ki nagyobb sulylval, magasztosabb fenséggel, az igazi művészet tisztább ihletével s a költőfejedelem klasszikus poézisáboz méltóbb formában ábrázolta volna, mint E. Kovács Gyula, Hogy egyebet ne említsünk, az ő Lear királya és az ő III. Rikárdja a színpadi művészet legragyogóbb dicsőségei közé tartoztak. A magyar történelem legendás bőseinek pedig képzelni sem lehetett daliásabb, nemesebb, büszkébb tóim ácsol óját E. Kovács Gyulánál, akinek Bánkjáról, i Dózsa Györgyéről és Rákóczyjáról zord büszkeséggel áradt le régi dicsőségünk sugárzó fénye, ékes ragyogása. Mióta a budapesti nemzeti színháztól külső körülmények behatása folytán elkerült, Kolozsvárit élt és működött, a hol valóságos nemzeti és művészi misz- szióí teljesített, a mely egész Erdélyre kiterjedt. Irodalmi munkásságáért tagjául választotta a Pelőfi- Társaság, az Erdélyi Irodalmi-Társaság és a Szigligeti-Társaság. E. Kovács Gyulán a negyvenkét esztendei színész- kedés alig hagyott nyomokat. Daliás, férfias, rugé- kony és könnyed, mint egy pálya elején levő fiatal ember s a mellett szorgalmasabb, ambiciózusabb, pontosabb és lelkiismeretesebb, mint a legrajongóbb kezdő színész. Ifjúkori vágya és ábrándja volt, hogy eszményképének, a legnagyobb magyar tragikusnak :
