Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
[ „Mit mívelsz te jit ?“ kérdé egy másik vén va- 1 rizsié, kinek semmi neve sem volt; és ez volt a jeles benne. „Jé, ha kitalálod, hogy ez mi,“ monda Hemzsegik Nyüzsögi, „úgy neked ajándékozom. De nem egy- könnyen lehet azt kitalálni, ha nem tudja az ember I“ És a varázslé, kinek semmi neve sem volt, a na- gyité üvegen nézett keresztül. Csakugyan olyannak látszott benne, mintegy város, melyben minden ember meztelenül járt, kelt. Iszonytaté volt! De még iszonyatosabb volt látni, egyik a másikat hogyan ütötte verte, taszigálta, vagdalta, falta, harapdálta és tépte. A mi lenn volt, annak föl kellett fordulni, a mi fönn volt, annak le kellett bukni. — Lám, lám ! az 6 lába hosszabb az enyimnél! Ej mit! le vele! Iinból van egy, kinek egy kis sebe van. De az fáj neki, hadd fájjon hát még jobban. És vagdalták, és szaggatták őt és elnyelték a miatt a kis sebe miatt. Ott ült egyik, olyan csendesen , mint egy kis szftzecske és csupán csak békességet és nyugodalmat óhajtott. 1L, elő kellett jőnie. Tépték, ide s tova rángatták és elnyelték! „Ez furcsa !“ monda a varázslé. „Igen , de hát mit gondolsz , hogy mi ez?“ kérdő Hemzsegi-Nyüzsögi. „Ki tudod-c találni ?“ „Na hiszen azt csak lehet látni“ szélt a másik. „Hát Paris, vagy valami más nagy város, hiszen egyik olyan, mint a másik. Persze hogy egy nagy város; “ „Pocsolyaviz!“ mondá Hemzsegi-Nyüzsögi, /? ' //Y> ^ tiy . £ . 77~ e. ft
