Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Willmershez.

Oh jövel körünkbe, ne csald meg reményünk, Mint a tavaszt, úgy vár, úgy sovárog lelkünk; Hisz a merre te jársz, ott virul a tavasz, Játékod meghozza, játékod maga az :

Ha a fagyos télnek kellő közepében,

Zendiil meg zongorád bűbájos zenében,

És mi áhítattal hajtjuk le fejünket,

S mint buzgó imára kulcsoljuk kezünket, Elmerengünk hosszan, minden mást feledvén, Csak varázsjátékod hatalmát érezvén,

S fölmelegült szivünk ihlett dobogását, Közbe-közbe örömkönnyeink hullását, — — — Midőn igy eltelve égi boldogságtól,

— Ki fölemelt bennünk a földnek porából, — Keressük a mestert, keressük a kezet,

Melynek érintése föltárta az eget :

Nem fázunk már ekkor a tél hidegétől,

Lángra gyuladt arczunk a kéj melegétől;

Nem találjuk sehol, nem látjuk a telet, Zuzmarás ruháját levetnie kellett,

A napnak éltető tavaszi sugára,

Rásütött hófedte jégkoponyájára,

S nyomban összeomlott, — elolvadt alakja, — A léget eltölti virágok illatja

..............