Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Sötét óra

Szendrey Júliától

Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad.

S igy lesz kietlen pusztaság, hol Előbb virágos kert vala,

Hol úgy megdalolt, fütyörészett Az életkedvnek madara.

S lesz temető a szív, hol nyugszik Annyi szép és ifjú halott,

Kiket az élet csak gyilkolni,

De feledtetni nem tudott.

Holttesteiken ott élődnek,

— S gyötrelminket ez neveli —

Az emlékezet telhetetlen, Szüntelen éhes férgei.

És e keservtől, gyötrelemtől,

Mit mi életnek nevezünk,

Nincs szabadulás, nincs menekvés, Míg a földben nem pihenünk. —

Oh, örök álom, miért késel,

Mért nem fogod be szemeim ?

Nem róttam még le tartozásom, Vannak még sírni könnyeim ? . . .

aY Yzyirc? fi?d? ?