Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

Védegyleti dal.

Van-e szebb lánc a világon, Mint mely minket összefűz? Bűvös karikába gyűjtve Minket a szent honfitűz.

Sir volt keblünk és halottja Volt a hazaszeretet: Nagyszerűen üljük e föl- Támadási ünnepet!

Nemzetünk, e nagy folyó, mely Mindig százfelé szakadt, Egyesítse ünnepénél A különvált ágakat.

Millió és millió száj És egyetlen hang legyen,

Mely kiáltsa lelkesedve A magasztos ünnepen:

„Elfogadjuk, bármi durva,

Amit a hon méhe szül;

Bármi légyen, bármi pompás, Semmit, semmit e kívül!“

És ne szóljon áldozatról, Lemondásról senki sem; Kötelesség, mit az ember Hon jóllétéért teszen.

S a király, a honnak atyja,

Mint valóban jó atyánk,

Karjait kiterjesztendi És az áldást mondja ránk.

(1844.) Petőfi i

4