Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

V

Lehel *).

(1842).

A kürtkebelbe fű Lehel,

S a kürt riadva énekel Vad éneket csatára;

S szilaj szikrát ezer szem hány, És nyúl kifent aczél után Ezer kéz, hallatára.

A kürtnek harsogó szava Még egyszer szóla tétova,

És összeütközének:

Hadúr világduló fia,

S a boszuló Germania,

Mind harezszomjas legények.

Iszonyterhes lön a csata Vérnek patakja árada,

Mezők tiport füvében,

És por közé a hadfiak Sűrűn omolva hulltanak,

Mint gabna jégesőben.

Még dúl soká az ütközet,

S még diadal nem nyújt kezet Sem ennek, sem amannak.

Még a koromsetét halál Honába kard csapásinál Ezren s ezren rohannak.

A sors koczkája vetve van,

És hajh 1 . . . serege csúfosan Leverve nyög Lehelnek.

S kiket nem éré a halál, Kardok dúló csapásinál, Rablanczon vesztegelnek.

*). Petőfi Sándor „Vegyes müveidből kiadta Gyulai Pál.