Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
A magyar ifjakhoz *) Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ? Avvagy virág vagy te, hazám ifjúsága ? .... Jaj az olyan kertnek , Jaj még annak is, mert megverte az isten , A hol, mint ti vagytok, magyar ifjak, ilyen Virágok teremnek! Felhő alakjába lelkem átöltözik, Úgy száll a hon felett nyugattői keletig Sötéten, csendesen; Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek , Csapásitól, ifjak, sokan hevernétek A port, élettelen. Mert ti az életet meg nem érdemlitek. Egész nagy csillagok voltak őseitek, És ti ? csak parányok! Ne adja a balsors, hogy e szegény haza Bajában reátok szoruljon valaha. . . . Ti meg nem ónátok. Szivetek mindig-nyilt-ajtajú palota, Tódulnak, tódulnak seregestül oda Vig, zajos vendégek ; Garázda népséggel telik meg a terem, S ezek között helye nincs az örömtelen Honfi érzeménynek. Sziveteknek alig marad egy szöglete, A hol titkon magát pók gyanánt szövi be A hazaszeretet, S ez is csak addig van, mig jön az önérdek És azt javasolja, hogy lesöpörjétek, Mint hitvány szemetet. Oh mily gyöngék vagytok ! kiknél a hazának Fénye nem ér anyit, mint a hiúságnak Múlandó csilláma. Oh mily gyöngék vagytok ! nap süthetne rátok, S e helyett kis lámpa, melyet körülálltok , Nyomom kis lámpa. *) Mutatvány Petőfi ép most megjelent újabb költeményeiből. Szerk.
