Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
i/l' Trt*-- *x /|f* ^ Ä**--# *— 2T ^rf . /?? 3 E Kovács Gyula balesete. (Saját tudósítónktól.) Kolozsrár, aug. 1. A Fehéregyházán be'egen fekvő művész álla- polában, — mint értesülünk örvendetes javulás állott be, úgy, hogy orvosai reménykedése szerint, nehány nap múlva teljesen felépül. A baleset lefolyásáról eg» a helyszínén volt tudósító újabban a következőket írja : E Kovács Gyula, a ki mint a iVtőfi-iársa- ság egyik képviselője vett részt az emlékünnepen, Nagyváradról csütörtökön Kolozsvárra jött, két napot családja körében töltött s szombat reggel a ti óra 11 perczkor induló gyorsvonattal utazott Segesvárra. Az ünnepély reggelén, E. Kovács fekeie magyar ruhában jelent meg a fehéregyházai turulmadár előtt, a hol a kormány, a képviselőház s a Petőfi-társaság küldötteivel együtt a zöld girlandokkal és piros drapériával diszitett külön emelvényen foglalt helyet. A nyári nap forrón, égetőn tűzött alá a felhőtlen égről, 11 óra volt, mikor, mindjárt a Kolozsvári Dalkör éneke után, E. Kovács Gyulára került a sor, a ki Jókai Apotheozisát adta elő. A művész, a ki addig kabátján nyiló rózsákkal, gyönyörködve nézte a körülbelül 10 ezer főnyi közönség felvonulását és elhelyezkedését, a lelkesedéstől kipirult arczczal, kalapját levéve lépett az emelvény szélére, hogy Jókai Apotheozisát elszavalja. Érezes. csengő hangja, mely annyiszor remegtette meg a klasszikus tragédiák közönségének szivét, szárnyat adott Jókai szépséges szavainak s míg messzi betöltötte a levegőt, a tengernyi néző megilletődve, elfogultan hallgatta a művész erőteljes, plasztikus szavalását. Most Bariba Miklós szép beszéde következett, mely után ismét E. Kovács Gyulának kellett volna szavalnia, ezúttal Ábrányi Emil költeményét. Mielőtt azonban Bartha Miklós befejezte volna szavait, azoknak, a kik a művész közvetlen közelében állottak az emelvényen, feltűnt, hogy E. Kovács elhalványodik, roskadozó léptekkel leszáll az emelvényről és a magaslat lejtős oldalán, pár méterrel a deszkadobogótól leül a fűbe. Egyszerre többen hozzá siettek: — Rosszul vagy ? — kérdezték tőle. A művész nem felelt, csak a fejével intett, hogy : — igen. Valaki halkan felkiáltott. — Hívjátok ide a mentőket ! Az emelvény körül álló közönség soraiban nyugtalanség és mozgás támadt. Utat nyitottak a mentőknek, a kik pár pillanattal később a beteg segítségére siettek. László Ödön, a mentők őrsvezetője kigombolta a meleg, fullasztó magyar ruha gombjait, hogy a lélegzést a szűk ruha ne akadályozza, csakhamar észrevették azonban, hogy nem egyszerű szédülésről van szó. A mentők erre karon- fogták a beteget és — inig az ünnepély tovább folyt, bevezették az emlékoszlop közelében álló Petőfi-őrházba. E. Kovács ekkor már elveszítette eszméletét. A hozzá intézett kérdéseket válasz nélkül hagyta, sőt mostoha fiát, Esterházy László dr. Kolozsvár városi főjegyzőt se ismerte föl, a ki megdöbbenve kérdezte állapotát. Mig az örház másik szobájában, a hol a Petőfi-relikviák s a látogatók számára kitett vendégkönyv állanak, zsibongva tolongott a közönség, az őrháznak ezt a nagyobb szobáját elzárták s levetkőztetve, az ott levő ágyba fektették a beteget. A művész rosszullétének hírére Haller Louise
