Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Azokról, a kik az 5 vizében eveznek, egyelőre semmitsem tartok. Hamarosan el fognak merülni. Ha van köztük tehetség, annak előbB partra kell vergődnie, hogy érvényesüljön. Természetesnek találom, hogy a modernek többé-kevésbbé szocialisták. Megírtam már valahol, hogy ez tulajdonképpen a vieux jeu folytatása. A Biedermayer-idők óta az irodalmi ifjúság harcias kedve mimilig a politikai végletek felé kalandozott. S mindig megvolt benne a hajlandóság, hogy megdöbbentse és kétségbeejtse az irodalmi nagybácsikat. Ezt úgy nevezték, hogy: „égő farkú rókákat eregetni a fii isz terek vetésébe." A régi modernek, valamikor félhellének, majd márciusi ifjak voltaik. Mi magunk soviniszták. Az utódaink ' szocialisták.

A soron lévő modernek mindig úgy viselkednek, mintha egy nagy, szomorú és megváltó titok birtokában volnának. Igazuk is van: a titkuk az ifjúság. S ha a közönség — még pedig nemcsak a magyar, hanem a francia, az angol és az amerikai közönség — szívesebben olvassa Mikszáth Kálmánt, mint őket, akkor megvetik a közönséget és a jövőtől várják az elégtételt. Ebben azonban már nincs igazuk. Én legalább nem tudom megérteni, hogy miért volna a holnapi nyárspolgár Ítélete komolyabban veendő, mint a mai nyárspolgáré.

Szó esett arról is, hogy a fiatalok restellik, vagy mint ők mondják, „átoknak" tekintik magyar voltukat. Ez furcsa, de ugyancsak nem uj jelenség. A régi rossz időkben is voltak restelkedő honfitársaink, a kiket akkoriban a ’külföld magyarjainak neveztek és a kik tulajdonképpen csak afféle sznobok 1 voltak. Akkoriban csaik nagy urak engedhették meg maguknak azt a fényűzést, hogy beutazzák a külföldet. Azok fölfedezték, hogy a bécsi Szent István tényleg magasabb, mint a szénatéri templom tornya, hogy Velence érdekesebb város, mint Halas, hogy a Bois-ban elegánsabb közönség kocsikázik, mint a Városligetben, és azt a tanulságot vonták le mindebből, hogy nem ajánlatos magyarnak születni. Akadt aztán egy magyar mágnás, a ki nem volt sznob:' Széchenyi István, ö azt a tanulságot vonta le tapasztalataiból, hogy ezt az országot erős kézzel ki kell emelni a mocsokból és a szegénységből. Újabban nemcsak a nagy urak, de a lateinerek is utaznák. S most ők fedezik föl az István tornyát, Velencét és a Boigt és beleesnek ugyanabba a sznobságba, melyből a mágnások régóta kilábaltak. Ez bizony gyöngeség. Nem mondom, hogy irodalmi, de min- \ denesetre jellembeli gyöngeség.

A könyvet az Újságíró Egyesület segitő-alapja javára adták ki és díszes kiadásban: a Révai és Salamon nyomdájából került ki. Tizenk^ koronáért lehet megrendelni az Újságírók Egyesületében, Gerő Lajos főbizományos könyvkereskedésében (Budapest, Andrássy-ut 19.) és általa valamennyi könyvkereskedésben.

_ ^ *

J/yé ít fl f . /CS (j