Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

természet szétboncolása nélkül nincs uj élet. nincs élvezet, pompa, gyönyör. Tehát kell nekik a tudós, hogy legyen uj világ, uj gyönyör, nj élvezet, amit tőlünk elvettek, mert uj dal, uj szin, uj vonal nélkül unalmas az élet. És látjuk, hogy a színben, a formában, a művészetben is érzik, hogy hiába a kincs,“a fény, a pompa, ha az régi, ósdi, nincs célja az életnek. Tehát ők, akik az újat üldözik, az uj erői nélkül élni nem tudnak, el kell fogadniok az újat és el kell fogadniok azt a hatalmas hadsereget, amely velünk küzd.

És, elvtársaim, nekünk, magyarországi szociáldemokratáknak is ki kell vennünk a részünket ebből a küzdelemből; és — mondhatnám: szomorú vigasz, de harcosoknak, akik szeretik a tüzet, a küzdelmet, az újra való törekvést, annak talán mégis vigasz az, hogy a mi országunkban kétszeresen nehéz: küzdeni az uj világért, az uj társadalomért, az uj gondolatokért; kétszeres erőre van szükségünk, hogy beállhassunk az uj világért küzdőknek a csatasorába. (Úgy van t) — Másutt sem hintik tele rózsákkal a hart?, a küzdelem útját; ez az ut másutt is inkább tövisekkel van kirakva.Dé aráig másutt talán tövisek és 'göröngyök vannak a haladás utján, nálunk sziklákat hengergetnek erre az útra; egész sziklákat kell összetörnünk, hogy odajussunk, ahova mások már eljuthattak.

A magyar történet sokat bizonyít. Az 1832—36-iki országgyűlés idejében, amikor a földesurak és a jobbágyok között lévő viszonyt akarták rendezni, 1836 augusztus 18-án Deák Ferenc Kossuth Lajoshoz intézett levelében a következőkkel ka- rakterizálja a mostani magyar faj-, magyar nem- zetföntartó nemesek elődjeit:

Az uj törvénycikkel sokan, igen sokan nincsenek megelégedve s fájdalom! nem azért, hogy keveset adhattunk a népnek, hanem a robotbeli feljebb szolgálást és a botozás megszüntetését sajnálják. Nyilvánosan nem mernek szólani, de magok közt panaszkodnak, szidnak bennünket, átkoznak és minden bokorban revolutiót látnak és keresnek. Egyik nem kapott aratókat, mert elfogyott a gabonája s mert nem adta volna meg a munkabért, s már azt az uj törvényeknek tulajdonítja; a másik nem kapott kaszásokat, mert keveset akart fizetni; a harmadiknak hajdúját a korcsmán megverték bor közben, a negyediknek kocsisa szökött meg, mert több botot kapott, mint kenyeret: s mindezek az uj törvényt okozzák s talán, ha mernék, a májusi fagyot, az azótai szárazságot, egyszóval minden bajt nekünk tulajdonítanának. Még eddig gyűléseken nem igen jelentgették bosszúságukat; jövendőben mi történik, előre nem látható! Mindezek azonban nem váratlanok előttem, mert hiszen tudtuk és sokszor beszéltünk magunk között mind e következésekről s úgy hiszem, igy lesz ez mindig, az igazságnak, a változtatásnak igen sok ellenségei voltak mindenkor, kivált azok, akik materialiter vesztenek.