Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz
megest menesztett hozzám egy gyalog embert, csakhogy most nem mint előbb panaszokkal, hanem mert a Benczurné panaszai, mint a Magyarországi Erzsébet élelmiszerei, rózsákká szoktak változni, hatvan rózsát küldött, minden visszafelé való esztendőre egyet. Ezeket a rózsákat én soha sem láttam ; mire én belőlem megint ember lett, már akkor eltűntek, éppen mint azok az állítólagos évek, melyeknek jelzői voltak. Nem, ezt a hatvan évet nem vagyok hajlandó elösmerni . . . Hiszen hogy valaki a hatvan évet elérje, ahhoz mégis csak szükséges, hogy az ominózus dátumnál az illető maga is jelen legyen. No én pedig nem voltam jelen. * Hanem azért jól végződött minden. Az Almanach elkészült az ő csodaszép tulipános táblájával, én valahogy visszaszármaztam megint ide és szerencsésen kibújtam a hatvan év alól. A czikkem, az igaz, nem készült el. A szerkesztőség csalódott bennem, de én is csalódtam az Almanachban. Azok után, hogy a Petőfi-Társaság Petőfi életének majd minden mozzanatát felszínre hozta az utóbbi években, csak kétes értékű reminiszczencziákat vártam a könyvtől, s ime, tele van friss szántással, vagyis olyan közleményekkel, melyek még hozzá tartoznak a meggyüjtött anyaghoz, vagy melyek egy-egy villamos körtét gyújtanak meg Petőfi egyéniségének és költészetének analíziséhez. Valóságos sült verebek potyognak itt az eljövendő Petőfi-biogra- fusok szájába. Sőt sült fáczának. Ilyen például az Apponyi Albeit miniatűr essavjc, a »Két triász«. Apponyi figyelmeztet a rokonságra a három politikai vezér (Széchenyi, Kossuth, Deák) s a három nagy költő (Vörösmarty, Petőfi, Arany) közt. Mintha minden egyes mintából két példányt gyúrna a Gondviselés, s az egyiket bedobná a politika, a másikat az irodalom kosarába. Hasonló gondolatot csillogtat meg a Beöthy Zsolt tolla (ha ugyan nem