Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Feföfi-Älmanaeti.

Irta Mikszáth Kálmán.

Ez a könyv nem a Petőfi emlékét őrzi (nem kell azt őrizni), nem is öregbiti a nimbuszát (nem nagyobb a Duna, ha egy itcze vizet még beleöntenek), hanem dokumentuma annak, hogy egy nemzet sohase romlik meg annyira, hogy ne legyenek ép részei. A haszonlesés, a személyes torzsalkodások, egymást kisebbítő hajszák korszakában, mikor minden könyökről lehámlik a bőr a fölfelé való kapaszkodásban, akadnak emberek, a kik egy holt költőnek udvarolnak, tömjént, mirhát s illatos kenőcsöket hordanak össze a nélkül, hogy az illető poétának valamely hozzátartozója az osztogató hatalom valamelyik polczán ülne, vannak emberek, a kik e sivár, miazmás világba egy kis fenyőextraktumot freccsente- nek, miáltal a levegő egy pillanatra tisztának látszik. Igaz, hogy ezek az emberek asszonyok. Gróf Apponyi Albertné, Benczúr Gyuláné s társnőik. De nem baj ez, mert míg az asszonyokból ki nem pusztulnak a régi virtusok, addig - legalább tudjuk, hol vannak, s nincs kizárva a lehetőség, hogy a férfiak is megtalálhassák.

Kétségtelenül érdekes könyv, külseje, belseje egyformán. Az asszonyok, kiket a grácziák öltöztetnek, eltanulják az effélét. Egy könyv, a mit viszont az asszonyok öltöztetnek, csak ilyen lehet. Engem ezeken felül különösen azért is érdekel, mert az összes munkatársai közt én mentem el a legmesszebbre adatokért.

— Hogyan ? — fogja mondani az olvasó. — Hisz az ur nem irt a könyvbe semmit és a neve se fordul elő a munkatársak között!