Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

COPPÉ MAGYAR FORDÍTÁSAI. - Irta: Har- sányi Lajos. A nagy francia költő néhány hónappal ezelőtt bekövetkezett halála szomorú aktualitást nyújtott arra, hogy a művelt nemzetek figyelme tartalomban és mennyiségben is súlyos irodalmi termékei felé forduljon. Halála alkalmával komoly értekezések, szellemes elmélkedések iparkodtak megállapítani helyét a világ- irodalomban s szóltak arról a hatásról, melyet művei világszerte eredményeztek.

Nekünk e helyen nem tisztünk Coppé nagy egyéniségét műveiben kidomborítanunk, irodalmi értékét megállapítanunk. De közelebbről érdekel bennünket műveinek egy része, a magyar vonatkozásnak, elsősorban magyar fordításai. Elénk örömünkre szolgálhat, hogy ez a kiváló szellem bámulója volt nemcsak fajunknak, hanem azon irodalmi termékeknek is, melyek magyar géniuszok dicsőségét hirdetik az emberiség irodalmában.

Hogy mi hívta föl Coppé figyelmét nemzetünkre s irodalmunkra, nehéz lenne ma már kutatni. Tény az, hogy az 1883-iki kiállításra nagyobb francia társaságban Magyarországba jött s itt a legnagyobb elnterüléssel figyelte meg speciális nemzeti sajátságainkat. Ebből egy markáns vonást, a magyar ember keménynyakú- ságát meg is örökítette egy egyébként nem épen sikerült versében, a «Le Magyaréban. Hogy már hozzánk- érkezése előtt ismert irodalmunkból egy-egy töredéket, gyönyörűen kifejezte a Petőfi szobránál elszavalt versében (a Petőfi), midőn azt mondja, a szeretetreméltó háziasszonytól való búcsuzásunkkor hálánk jeléül megcsókoljuk annak kis fiát, ő is Magyarországtól való búcsuzásakor megcsókolja nemzetünk édes gyermekét, a halhatatlan katona-poétát, Petőfit. Itt érlelődött meg benne az elhatározás, hogy Petőfi költeményeit lefordítja francia nyelvre. S hazaérkezésekor rögtön hozzá is látott a magyar nyelv tanulásához.

Azonban — sajnos — csakhamar abbahagyta. Nem volt meg benne a kitartás, hogy a mi nehéz, kissé merev nyelvünket megtanulta volna. S ez a bűne,-a többi francia írónak is, ki valaha magyar munkát akart nemzete nyelvére lefordítani. Guillaume, Vautier, Charles Bigault de Cassanova ugyanazt mondják, hogy Vörös- martyt s a Bánk Bánt magyar eredetiből fordították franciára, azonban sajnálatunkra kételkednünk kell állításuk igazságában. Melchior de Polignac már szerényebb, Gauthier pedig, Arany és Petőfi nagy elbeszélő költeményeinek fordítója, őszintén bevallja, hogy