Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Budapest, 1909.

63. szám.

Kedd, márcins 16.

Tizennegyedik évfolyam.

ILÖFÍZETÉS! ÁRAK A MAGYAR SZÓ-VAL EGYÜTT:

Egész évre Félévre _

2

0 korona. 1© „

Negyedévre 1 hónapra.

5 korona. 1 K80 f.

Egyes példány Budapesten^ ______ 6 fillér.

„ „ vidéken— «8 „

Szsrfceszíőség: Eadapesí, !?I.f Kirdíj-n. 80. Kíadóbfvaíal: Budapest, 171., Kíráí^-n. 80.

BUDAPESTI

IesA lap. NAPLÓ

Torz március.

Egyszer mégis csak megtehetné az a bronz-Petőfi, hogy kimozduljon abból az elkényszeredett pózból, melybe Huszár Adolf szorította. Épen elég sokáig emelte azt a papiros-tekercset, mint egy karcsú pezsgős poharat, ég felé, mondván végtelen időkig tartó felköszöntőt a hazára. Most már használhatná a megkeményedett papirostekercset ostornak is, hogy elkergesse vele mindazokat, akik ilyenkor, március tizenötödikén, visszaélnek a szobor szerencsétlen helyével, s mert épen piacra állították, hát piaci vásárt csapnak a Petőfi nevével, ide vagy oda tartózandóságával, hazafi vagy nemzetközi voltával. Egyszer mégis csak visszafelelhetrie Petőfi az ő márciusi látogatóinak, mondjuk ilyenformán:

— Nem szívesen vagyok goromba nálam kisebb urakkal szemben s nem emlékszem, hogy a királyokon, a hadügyminiszteren és Vörösmartyn kívül gorombáskod- tam volna bárkivel is. De ami sok, az sok. Mit akarnak az urak ezekkel az évenkint visszatérő, más-más órákban más-más szavalatokkal egybekötött csoportlátogatásokkal? Azt hiszik, gyönyörűség nekem azt látnom, hogy hány csoportra szakadt az én időm óta a magyar nemzet? Vagy azt akarják az orrom alá dörgölni, hogy Melha Armand jobban tudja szavalni a Talpra ma- gyar-t, mint én, Bokányi Dezső többet tud beszélni, mint én, Huszár Károly szerencsésebben magyarosította a nevét, mint én és Rátkay Lászlónak jobb Petőfi-feje van, mint nekem? Tisztelem ezeket az urakat, de semmi kedvem velük versenyre kelni. ÍNekem egyéb ambícióim is voltak, mint szépen szavalni, sokat beszélni, szép nevet keresni és a fejemet ápolni. Én csúnya voltam, losszhangu, gyönge szavaló és pattogó beszédű. De akármilyen rövid ideig éltem, március tizenötödike csak egy nap volt az 'életemben s valamelyest azonkívül is életem, dolgoztam, cselekedtem. Melha úrral, jBokányi úrral, Huszár úrral és Rátkay ur- ;ral pedig szívesen fogok majd versenyre jkelni, de csak akkor, ha előbb meg is haliak a hazáért. Addig pediglen köszönöm és nem kérek ezekből a március tizenötödiki látogatásokból, melyek nem ünnepelnek, ha- nem sértenek.

Mit akart március tizenötödike, ha már :íaz urak azt hiszik, hogy komoly és történelmi események előzmények és következmények nélkül valók, egy nap keretébe szoríthatók?,

Március tizenötödike akarta mindenekelőtt, hogy a magyar nép egy legyen érzésben, törekvésben, akaratban, cselekvésben. Ha már olyan testvértelenek, rokontalanok vagyunk az egész világban, ami nem ok a büszkeségre, de ok az összetartásra, legyünk legalább idehaza egyek. Olyan koldusai vagyunk a világnak, hogy aki mágnás, az is csak félszemii a világ ép- szemű nemzetei mellett. S ez akar urat játszani? őrültség és bűn. A magyar népnek nem szabad tovább is széttagoltan, ellenséges osztályokba aprózva tengődnie. Ezt akarta március tizenötödike. És most azt hiszi Melha, Bokányi, Huszár és Rátkay, hogy engem, vagy március tizenötödikét igazán ünnepel, amikor más és más órában megjelenik nyomorék szobrom alatt egy- egy csapat, mely jobban gyűlöli és utálja a többi csapatot, mint ahogy szeret engem és a hazát? Olyan rövidlátónak és kurta emlékezetűnek hisznek engem, hogy délelőtt tiz órától délután három órára már elfelejtettem, kik jártak itt tízkor és kik délután háromkor? Hát nem látom én, hogy csak egy rongyokra szakadt nép egymással ellenséges rétegei osontak vigyázva hozzám, külön órákban, külön utakon és rendőri fedezet alatt, nehogy egymással összeütközve megfeledkezzenek rólam, a hazáról, a magyar névről, mindenről és üs- sék-verjék egymást, mintha ősi ellenségek volnának? Ez volna az én ideálom? Ez volna március tizenötödikének Ünneplése? Erről álmodtam én? Ezt akarta a márciusi ifjúság? Az urak ünnepük talán mindazokat, akik a magyarságot rongyokra szakítva, a magyar mappát szétdarabolva, a magyar népet egymásra uszitva akarták mindig látni, de minket az urak csak meggyaláznak, mikor március tizenötödikén ilyen Magyar- országgal vonulnak fel.

És mit akart még március tizenötödike? Akarta, hogy ne legyen itt más tekintély, más hatalom, más erő, mint maga a nép, mely ezer esztendeig nem volt se tekintély, se hatalom, se erő. Akkor a nép fogott össze, hogy egy közös útra szorítsa vezéreit, akik külön utakon akartak járni. És most úgy akarják ezt a március tizenötödikét megünnepelni, hogy évről-évre lehazudnak egy vonást a nép ünnepéből, ma már egy Petőfi- ünneppé zsugorodik az egész nagy megemlékezés, ma már engem szavalnak, rólam szavalnak, nekem szavalnak s lassan- Kint elhitetik a néppel, hogy március tizenötödike én vagyok és a Talpra magyar ’és a szónoklás. Hát bálvány vagyok én, akiért el kell felejteni a népet, a szabadságot, a demokráciát, a becsületet? Azért romboltunk le minden tekintélyt, hogy most én legyek az egyetlen tekintély s én is csak azért, hogy velem takarják el március tizenötödikének igazi tartalmát, igazi jelentőségét? Március tizenötödike nem Petőfi- ünnep, hanem népünnep és szabadságünnep? S akik eljönnek az én nyomorék szobrom alá szavalni, marakodni, kofálkodni, szívességet tesznek vele a hivatalos Magyarországnak, mely legszivesehben törölné a kalendáriumból az egész március tizenötödikét, engedelmes szolgál a politikai vezéreknek, akiknek fáj a márciusi emlékezés, de nem ünnepelnek sem engem, sem március tizenötödikét. Emlékgyalázás ez, nem ünnep. Torz komédia ez, nem ünnep. Uj szolgaság ez, nem emlékezés a szabadságra.

Mig ez a nemzet rongyokra van szakítva, mig a népszabadságra csak úgy tudtok emlékezni, hogy rendőri felügyelet alatt az én szobromhoz jöttök egymással marakodni, mig a márciust nem is meritek ünne-' pelni, csak engem akartok sok szavalással elkábitani, mig a vezérek elbújnak s a nép helyett ellenséges osztályok sompolyognak szobrom alá: szüntessétek be ezt az egész torz márciusi ünnepet. Nekem nem kell, nektek kin, vezéreiteknek ijedtség. Hagyjatok békét nekem is, a márciusnak is. Majd ha egyszer az igazi nép fog idejönni, hogy beszámoljon nekem arról, amit csinált, amihez tőlem kapta az ösztönzést, amiben feltámadt ami márciusi gondolatunk: akkor márciusi ünnep lesz megint, ha véletlenül szeptembert mutat is a dátum. De ha meggyalázzátok torz ünnepléssel a mi nagy időnket, a mi nagy gondolatunkat, a mi becsületes munkákat, akkor nem állom sokáig. Vagy a nyakatokba vetem magam bronzterhem- mel vagy beugróm a Dunába. Mert szobornak se akarok itt maradni ilyen ünnepségekhez. Jó éjszakát, kurucok!

Budapest, március 15.

Keserű pilulák. A „P. N.“-nak valamelyik munkatársa arra a különös gondolatra jött, hogy elolvasta Apponyi Albert összegyűjtött beszédeit, melyeket a mai közoktatási miniszter tizenkét esztendővel ezelőtt adott ki. A gondolat különös és a „P. N.“ munkatársa előtt bizonyára nem sokan határozták magukat arra a lépésre, hpgy Ap-