Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
/ NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1923 március 16. eszközölnie az államnak és a későbbi kiadást meg lehetett volna takarítani. Mindez azonban nem tör» tént meg, mert az infláció ellen való védekezés je- oyében folyt az állami gazdálkodás. Minden vita helyett meg kell egyezni abban, hogy a helyes pénzügyi politika csak a gazdasági életre támaszkodhatik és minden intézkedésnél érvényesíteni kell a szükséges szerves kapcsolatot a gazdasági élettel. Az egyedüli mentőeszközül a kivitel fokozását emlegetik, a kivitel azonban megfelelő termelés nélkül lehetetlenséggel határos. Ha kezdettől fogva azt a politikát folytattuk volna, hogy a termelést fokozzuk, most nagyobb gazdasági értékekkel számolhatnánk, ami minden más mechanikus intézkedés ellenére hathatósabb eszköz volna a koronaleromlás megfékezésére. A reformpárt Kossuth halála napján egyesül as októbristákkal Mint értesülünk a reform-párt október 20-át, Kossuth Lajos halálának évfordulóját akarja felhasználni arra, hogy mindenféle beszédek, felköszöntők, ünnepségek és egyéb hókusz-pókuszok között nyilvánosan is egyesüljön a Batthyány Tivadar gróf szakáiénak árnyékában meghúzódott októberi miniszterekkel és közkatonákkal. Kossuth Lajos valószinii- leg túl fogja élni ezt a legújabb nagy egyesülést, Magyarország közvéleménye pedig a történtek után nyugodtan fog elhaladni a legújabb politikai esemény mellett, ahol a szereplők, a törtetők egyénisé généi csak saját jelentéktelenségük nagyobb. A világpolitika A közvetítést Paris és Berlin között türelmetlenül várja nemcsak a semleges országok közvéleménye, hanem úgy Franciaország, mint a Németbirodalom higgadtabb része is. Mind a két államban érezni kezdik a jelenlegi helyzet súlyos gazdasági következményeit és a további bajoktól szeretnének — a nemzeti önérzet megcsorbítása nélkül — valamelyes kompromisz- szum révén megszabadulni. A francia és belga kormány brüsszeli tanácskozásáról kiadott közleményből megállapítható, hogy Poincaré hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, viszont Cuno kancellár nyilatkozatai kétségtelenné _ tették, hogy Németország most is kész a jóvátételekre és az újabb tárgyalásokra, ha azokban mint egyenrangú fél vehet részt. Az ellentét áthidalása tehát nem lehetetlen. Legfőbb nehézség az, hogy a német kancellár a Ruhr-vidék kiürítését jelölte meg a tárgyalások előföltételéül, amelyet azonban a francia ( kormány, eddigi politikájának dezavuálása nélkül, nem hajthat végre. Ügy látszik, hogy ezt az előfeltételt a németek kénytelenek lesznek elejteni. Berlini értesüléseink szerint Bonar Law a római kabinettel egyetértőén befolyásolni iparkodik a német kormányt, hogy a jóvátételekre vonatkozóan minél előbb tegyen konkrét javaslatot, amelyet azután közölni fognak Franciaországgal. Ezzel szemben Poincare és Theunis belga miniszterelnök közvetlen tárgyalást óhajtanak Németországgal. A holland kormány a Ruhr-területen történt események következtében a határőrzést megerősítette olyképp, hogy a rendőrség egy részét az ország belső területéről a határra küldték. A hadügyminisztérium egyéb intézkedéseket is készít eiő, amelyek akkor lépnek életbe, ha Hollandiával szemben nagyobb határsértést követnének el. E célból a hadügyi költségvetést 600.000 forinttal fölemelik. # Az antant-bizottságok szerepéről egy párisi hetilap, a Carnet de la Semaine, gúnyos hangon emlékezik meg. Szerinte a békeszerződések végrehajtására kiküldött bizottságok soha nem készülnek el munkájukkal és a dolognak már- már az a színezete, hogy a szövetségesek katonái csupán azért haltak hősi halált, hogy tábornokok és diplomaták az idők végtelenségéig kényelmes szinekurákat élvezzenek. A lap utal arra, hogy a magyar-román határ megállapítására kiküldött bizottság március elsején kezdte meg újra munkálatait, amelyek voltaképp 1921 augusztusában indultak meg. ügy látszik, hogy itt Hercules vagy talán inkább Penelope munkájáról van szó. A bizottság tagja^ magas járandóságokat élveznek, azonkívül két automobil áll rendelkezésükre, a vasutakon ingyen utaznak, lakásukért semmit sem fizetnek és egyéb mindenféle kedvezményben van részük. Nem csoda, ha irigylésreméltó életet élnek Budapesten, de az ő költekezésük kínos ellentétben áll a város általános nyomorával. A lap sürgeti, hogy a nagykövetek értekezlete lépjen már közbe és fejeztesse be a bizottságokkal munkájukat. A A szerb-horvát-szlovén királyságban vasárnap ejtik meg a képviselőválasztást, amelyben a délvidéki magyarság, mint már jelentettük, a jogfosztások miatt nem fog résztvenni. A mostani parlamentben összesen 419 képviselő foglalt helyet, mig az uj képviselőháznak csak 813 tagja lesz. A választásban a múlt alkalommal összesen 1,600.000 ember veit részt, vagyis 6Ö százaléka a szavazásra jogosultaknak. A parlamentben a pártok ereje a következőképpen oszlott meg: radikálisok 92. demokraták 91, kommunisták 58, Eadics-páriiak 50, agráriusok 39, klerikálisok 27, muzulmánok 24, szocialisták 10, horvát nemzeti pártiak 7, macedóniai muzulmánok 8, horvát egyesültpártiak 4, köztársaságiak 3 és páitonkiyüliek 6. Mz ország hódolata Petőfi emlékezetének Százezrek ünnepe március 15-én — 71 város díszközgyűlése — Petőfi szobránál — Ti nemzet ünnepe az Országfiáz- téren — U múzeum lépcsőién (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mély ború takarja a reggelt. Csakúgy, mint akkor, hetvenöt esztendővel ezelőtt. A nemzeti szinti zászlók lebegőszárnya méltóságosan úszik a fejünk fölött, mintha virágeső szállana a magasból lassan, ünnepélyesen a szomorú szürke városra. A csatakos utcán kinyílnak az esernyők, mint ezelőtt hetvenöt évvel, Petőfi és Jókai március idusán. A lábunk rejtelmes ösztönök parancsát követi, mikor ezen a borzongató és párás koratavaszi reggelen ődöngve visz bennünket utcáról-utcára, házról-házra — éppen bizonyos utcákba, éppen bizonyos házak eié, hol a szent emlékezet iakik. A sárgásbarna ház ott a Kákóczl-ut, Siu-utca és Dohány-utca hármasfront.ián még őrzi a dal, a lélek és a messzezengeít szó emlékét. Egy percre fölszaladunk a sötét csigalépcsőn, csak egy percre és benézünk az ablakon, az udvari szobába. Azután megkoppan i lépésünk a régi Hatvaniutcán, a magkertskedés előtt, ahol Länderer és Hekenast urak nyomdája állott 1848 március 15-én. A lábunk, mint valami misztikus lelkű táltos, ragad bennünket a múltak dicsőséges utján. De ai Ö nyütt csizmájának nyomát már eltakart} azóta a friss aszfalt. Nyomát hiába kerestük a zngó-zengő nagyváros kövei között. A régi Pest mélyen alszik a múltban . . . Zárt boltok. Lobogó zászlók. Katonás léptekkel vonuló kipirult arcú cserkészcsapatok. Minden-minden az itat mutatja nekünk az Or- szágház-tér felé. Az óriás fekete tömeg, mint valami sötét tenger. Ott lenn a téren hullámzik az egész nemzet minden rendje-nagyja. És fölöttünk, mintha a gótikus palota kupolájából lépne ki, Petőfi gigantikus profilja: egy fehér reliefkép pálmák, babér és mirtusz között. És a szomszédságban, a Szabadság-téren, ahol egykor magyar marürok vére folyt, a gazdagság palotái között raillió és millió magyar mártír, négy elrabolt országrész kővé meredt fájdalma néz reánk. Ttt rágondolunk azokra a magyarokra, akik netűzhetnek piros-fehér- zöld zászlót az ablaki a ma reggel, akik nem jöhetnek ide, akiknél keserűbb a rabságuk, mint azé a magyarságé, a >ely a hetvenöt esztendős márciusi idők tiótt iuegen járomban élt. Ä ünnepe Az ünnepséget a szél. főváros törvényhatósági bizottságának ünnepi díszközgyűlése nyitotta meg. Az újvárosházái1'íz vezető útvonalak mindenütt lobogódiszben vannak, az Újvárosháza homlokzatán hatalmas nemzetiszinü és piros-sárga-kék zászlóka. lenget a szél. A főbejáratnál diszruhás á’osi huszárok állanak sorfalat, Az elnöki emelvény i n négy diszruhás huszár feszes állásban, kezükben nemzetiszinü és a főváros címereivel ékesített standardzászlót tartanak. Egyszerre elül a csendes zsibongás; megjelenik az elnöki emelvényen Sipőcz Jenő főpolgármester és megnyitja a főváros díszközgyűlését. Állva hallgatják végig a Budai Dalárda által gyönyörűen intonált Hiszekegyet, majd a főpolgármester mondja el a következő ünnepi beszédet: A polgármester beszéde — Petőfi Sándor mindnyájunké és minden magyaré. Mégis hozzánk, a fővároshoz, még külön szorosabb kötelék fűzi, a mi városunkban élte életének egyik legboldogabb szakát. Tele van ez a város az i láthatatlan emlékeivel, a régi kedves meghitt helyek, ahol a nagy időkre készítette elő a lelkeket: a Török császár, Pilvax, Kis pipa, Bégi zenélő-óra eltűntei és csak egy roskadozó öreg sárga ház maradt meg a Dohány-utcában, melynek homlokzatát sokszor vé- gigsimitotta meleg tekintetével a költő, mert hiszen ez a ház rejtette magában azt a kis költő-tanyát, melynek kincse, oltára az ő szerelmes Júliája volt. — Ma a 75-ik március idusán mutassa be mélységes hódolatát mélyen tisztelt közgyűlés ennek a iánglelkü magyarnak, aki vérünkből való vér volt, aki városunk falai között történeti szerepet töltött be és világhírre emelkedett. Tanúságot akarok tenni e hitem mellett, amidőn e helyről szent fogadást teszek a mélyen tisztelt közgyűlésnek, hogy minden erővel rajta leszek, hogy az ifjúság, amely a mi városunk falai között, a mi iskoláinkban kapja meg tudásának alapjait, az igazi, hamisítatlan Petőfi- szellemet ismerje meg. A megjelentek ünnepi csöndben hallgatták végig a beszédet, amelynek végeztével felzu- gott a taps és éljenzés. Utána a Himnuszt énekelték el, amellyel a diszközgyülés véget ért. Petőfi szobránál A törvényhatósági bizottsági tagok a diszközgyülés után testületileg vonultak fel a duna- parti Petőfi-szoborhoz. A menet élén világoskék díszruhába öltözött városi huszárok vitték a szoborra szánt hatalmas babérkoszorút. Utánuk Sipőcz Jenő polgármester, Buzáth János és Fock Ede alpolgármesterek vezették a küldöttségét. A téren hatalmas sokaság gyűlt ösz- sze és várták a főváros törvényhatóságának megérkezését. A szobor körül zászlók alatt várakoztak a vidéki törvényhatóságok küldöttségei, amelyeknek koszorúi teljesen elborítják a szobor talapzatát. A katonazenekar a Himnuszt, majd a Szózatot játssza és a többezer főnyi közönség együtt énekli a szent ima szöveget. Sipőcz és Buzáth polgármesterek elhelyezték a diszes koszorút, amelynek szallagján a következő felírás olvasható: Petőfi Sándor századik születésnapjának emlékére; Budapest székesfőváros közönsége. Utána a küldöttség, követve a téren felsorakozott hatalmas közönségtől, elindul a Mária Valéria- és Akadémia- utcán át az Országház-téri ünnepség színhelyére. Nemzeti hódolat az Országhdz-iéren A parlament előtt föl t le a Petőfi-ünnepség legkiemelkedőbb része. .. nemzetiszinü zászlókkal gazdagon fellobogóz tt téren már 10 órakor nagy tömegek állottak, orra érkeztek az egyes testületek, intézetek és küldöttségek a parlament főbejárata elé, amilyet az ünnepélyes alkalomra délszaki növényekkel, vörös bársony és nemzetiszinü drapériákkal díszítettek. Fél 12 órakor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó. Felvonult a díszhelyre, ahol már ott voltak az uralkodóház tagjai, a főhercegek és főhercegnők, Klebekberg, Vass miniszterek, Szcitovszky Béla házelnök, Almássy László és Huszár Károly alelnökök, számos tábornok, a városparancsnok, Nádossy Imre országos főkapitány, Marinovich Jenő főkapitány, igen sok nemzetgyűlési képviselő, az Akadémia, a Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság küldöttsége, a főváros diszküldöttsége, az egyetemi tanács, egész társadalmi élelünk szine-java. A Himnusszal kezdődött az ünnepély, melyet a közönf'g együtt énekelt el a dalárdákkal, majd a budapesti énekkarokból alakított hatalmas dalárda a magyar Hiszekegyet és a Szózatot énekelte el. Ezután Sipőcz Jenő polgármester mondott ünnepi beszédet. A polgármester nagyhatású ßzavai után Pe- lőfi-dalokat adott elő nz egyesitelt dalárda, majd Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter a következő beszédet mondotta: A kultuszminiszter ünnepi beszéde V'-mzeti ünnepeink csak akkor termékenyek, a lell, j igazi erőt csak akkor sugároznak he, ha a m. .. zeti múlt nagy eseményei, a történelem nagy alakjai által nyújtott tanúságokat megszívleljük. Ma azért gyűltünk egybe, hogy megünnepeljük március 15-ikét, 1848-iki szabadságharcunknak talán legeszményibb napját és ünnepeljük ennek a nagy magyar hőskölteménynek legnemesebb alakját: Petőfi Sándort Petőfi zsenijének előfutára Balassi Bálint, a XVI. század nagy lírikusa. E két költői élet a magyar nemzet drága kincse. Balassi Esztergom vára előtt, karddal a kezében elesett a becsület mezején, vérének ontásával is tanúságot téve hazafisága mellett, melyot költészetében hirdetett Petőfi hazafias lírájának is a mártír-hitvallás erejét az adja meg, hogy honfi érzésének lángoló kitöréseit a segesvári síkon életének föláldozásával pecsételte meg. — Ma csak az esetben tudjuk újra felemelni nemzetünket, ha a magyar férfilelkeket áthatja az áldozatos hazafiságnak az a szelleme, amely Balassi Bálint és Petőfi költészetéből árad felénk. Ez legyen a mai ncp megemlékezéseiből levont első tanulságunk. — Petőfi hatalmas hazafiul hitével hízva b^ott, hogy 1848 márciusban az országon végiglebhent magyar tavaszt dús nemzeti aratás és gyümölcshozó ősz fogja követni. De megérte 1849 nyarán az általános összeomlást, szinte annak törmelékei temették maguk alá. Mint „szörnyű idők“ kezdetű utolsó költeménye mutatja, a közelgő katasztrófa biztos előérzetével szállott a sírba. • — Ez a tragikum azonban nem az örök halál, nem az enyészet tragikuma. Az áldozataink oltáráról az égbe illanó idealizmus nemzeti megújhodásaink záloga. 160 évi rabság után leráztuk a török igát, a 48-iki borulat után 18 évvel felszabadultunk megint. És a közelmúlt nemzeti katasztrófái után is itt állunk megfogyva bár, de törve nem. A kultuszminiszter beszéde után a katonai zenekarok Petőfi- és régi kurucdalokat játszottak, majd Pékár Gyula tartott emelkedő hangú beszédet a Petőfi Társaság nevében. Pékár Gyula beszéde — Ez a szent nap — mondta — a magyar szabadság születése napja és Petőfi Sándor, akit most ünnepelünk. e szabadság keresztelő apja. A segesvári nagy eltűnt itt van és lángszavának lángostorával sújt a kislelkiiekre, akik inég most is kételkedni mernek. Program szerint ezután Jászai Mari szavalta volna el a Szózatot, a nagy tragika azonban beteg és helyette Paulay Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője szavalta el Petőfi Élet vagy halál cimii költeményét. A művésznő drámai erejű, megragadóan kifejező szavalata nagy hatást keltett. A közönség percekig éljenzett és tapsolt.
