Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
Budapest» 1922 ELŐFIZETÉSI ARAK} Egy hóra — —• 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes érám ára: Buda* pesten, vidéken és a pálya» udvarokon — — 10 koa Ausztriában és Bécsben 800.— osztr.K. Jugoszláviáiban 1 dinár. / Petőfi 'Ä költő születésének századik évfordulóját ünnepli Magyarország. Pest vármegye keddi közgyűlésén elsőnek nyitotta meg az ünneplések sorát, amely vasárnap a Petőfi tl nevét viselő társaság diszülésén folytatódik. & Ezt követi majd a Kisfaludy-Társaság, az a Akadémia s a színházak és iskolák kegyeletes * hódolata a segesvári sikon elesett költő hal- t hatatlan emléke előtt. Végig, az egész ország, 2 egyesek szivében és minden hivatalos szervével, kultúrintézményével ünnepelni fogja a 6 centennáriumon Petőfit, akinek neve drága j hármas szimbólum. A költészet, a magyarság f és a szabadság egybeforrott, megszentelt jel- j Mindenkié ő. S igy illik és igy méltó hozzá, hogy az egész ország, az egész nemzet párt- és osztálykülönbség nélkül ünnepelje. Petőfit nem lehet kisajátítani, glóriás szellemalakját lerángatni arról a piedesztálról, amelyre egy egész nemzet hódoló kegyelete emelte. Öt nem lehet és nem szabad a politika napi viszályainak szolgálatába állítani. A szabadság költője nem szolgál egyéni érdekeket, csak hazája egyetemét, mint életében, úgy háromnegyedszázados poriadásában is. Hiába akarják hát nevét pártok lobogójára írni, ennek a névnek hat betűje minden párt keretét áttöri. Nem fér el a részben, ő, aki a legteljesebb egész. S aki pártszempontokhoz simulva hódol előtte, csak a csonka Petőfit ünnepelheti. Keserűbb iróniát pedig ennél nehéz lenne elképzelni — Csonka-Magyaror- szágon. Emlékezünk, alig másfél esztendeje, a márciusi délután fukar napfényében, hangos zajongással tülekedtek szobra körül azok, akik legelői jártak a szabad magyar sajtó bilincsre verésében. Petőfi kokárdáját a maguk — és csak a maguk — jelvényének hirdették a cenzúra barátai s a szabadon megnyilatkozó gondolat ellenségei. Nem felejtettük el, mint ahogy nem felejtettük el azt a másik fanatikus egyoldalúságot sem, amely a magyar lobogó szinéből csak az internacio- nálé pirosát akarta meghagyni Petőfinek. Szomorú lenne, ha most is igy ünnepelnék őt. Rakovszky Iván belügyminiszter szavait, amelyek Pest vármegye közgyűlésén hangzottak el, mottónak szeretnénk odaírni a centennárium ünnepi meghívóinak sarkába: Nem azt a hazafit ünnepeljük benne, aki hazafiságát csak a száján hordja, hanem azt, aki lelkében és szivében volt hazafi! Hisszük, hogy az egész országban meg fogják hallani a belügyminiszter ünnepi szózatát. Azok is, akik előszeretettel szoktak visszaélni Petőfi nevével s akiknek , frázisig azáfisága csak arra való, hogy egyéni és pártérdekeket leplezzen. Ennek az ünnepnek egységéből nem lehet kirekeszteni a magyar haza egyetlen fiát sem, csak azért, mert a ma uralkodónak hirdetett politika hangos jelszavaival mindenben nem ért egyet. Mindenkié ő, az egész nemzeté s szebbet, jobbat nem kívánhatnánk magunknak ezen a százados ünnepen, mint azt, hogy példája is mindenkié legyen, minden magyar sziv- ben ott éljen és világítson. Lélekben és szívben, érzésben és cselekedetben hazafinak lenni, nem a pártharcok és egyéni marakodások fórumán rikoltani álhazafi ságot, — ez a Petőfi példája, örökségének dús kincsei között az a másik érték, amelyet költészete mellett ránk hagyott. A szabadság költőjének ez a példája töretlen fénnyel ragyog háromnegyed századon keresztül felénk. Nem maradhat ki a centennárium hivatalos ünnepléséből sem. Olyan drága és szent erő ez, amelyre mindnyájunknak szükségünk van ebben az elesett országban« képe.