Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
■ >r. // WÉFSSAVA HÍREK. * # # Téí felé... Sárból vert tanyáin repedt ablakára Az őszi eső keményen pereg. Elkábult agyam csapdossák halálra, E hidegfényű, égi gyöngyszemek. Kipp... kopp... de csúf, de áldatlan az élet! Koldus rongyaim nem takarnak el. Tekintetem a tél fagyába réved, — A nyomor már a télről énekel..4 Mi lesz velem és annyi testvéremmel, , Kinek egy szál meleg ruhája nincs? Dermesztő, üres, sötét kis szobánkban Rozzant zárjához fagy a vas kilincs. ... És jön egy éj. — sápadt arcomra dermed Éhségem édes gyermeke — a kömj S havas fergeteg zord zenéje mellett Halálba kerget a fagy, a közöny... Levelcky Zoltán. *' * Kikezdik Petőm- N .#• Egész bizonyos volt. hogy amire megindulnak a Petőfi-ünnepek, keresztül fogják hurcolni a dalnokot a hamisságok sorozatán. Ilyen hazabeszélő. a mai állapotokat védő „ünnepély“ volt kedden a pesti vármegyeházán, ahol Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye rendkívüli közgyűléssel igyekezett a százéves Petőfi előtt meghódolni. Az országnak ezen első vármegyéje soh‘»e bánt valami 'túlontúl selyemkendőseu Petőfivel, mint ahogy még ma sem homályosult el az a nyomorult szégyen, ahogyan a pesti vármegye segédletével Petőfi Sándort a félegyházai követválasztáson megbuktatták és az akkori szolgabiráik és egyéb potentátok Petőfi Sándort Félegyházáról a szó szoros értelmében kiebrudalták. Most azután a mai szolgabirák még egyszer ráercszti'k Petőfire a vármegyét és a közgyűléséül elhangzott szónoklatok iparkodnak Petőfit máskép is megbuktatni, mert korcs valaki az, akit az orátorok magukhoz igyekeztek idomítani. Az első Demosthenes egyenesen azt mondta, hogy Petőfi Sándor a mai keresztény irányt igazolja és annak „klasszikus szószólója“. Holnap megnézzük a Pető fi-téren, hogy az ércalak érecsizntája nem rugott-e egyet e born\ríság hallatára, mert ettől, a Petőfi szelleme ellen történt merénylettől, még az érő is fölsajog... Összegen az összes szónoklatokról jólesően megállapitlratjuk, hogy Petőfit úgy magasztalták, hogy bennünket támadtak, mert jól érzik ők. hogy Petőfi gondolatainak minden rezdülésében a nép embere volt és az ő örök életét a nép leikéből akármilyen agyafúrtan is, de ki nem szónokolhatják. Az egyik szájaskcd'ó úgy beszélt, hogy Petőfit „megtették elvtársnak“. Mit tudja ez a diszmagyaros magyar, hogy az „elvtárs“-epiteton a tiszta szivek egybe- forradás'át jelenti és Petőfi is, a néppel való szövetségét demonstrálta, amikor citoyen-nek nevezte magát, ahogyan a francia munkások még ma is az elvtárs kifejezést használják. Citoyen, cammerade. egyformán: „elvtárs“ a számukra. De csak a porban kullogok kísérlik meg ilyen tudatlan Ízetlenségekkel Petőfit a magasból leráncigálni. mert a mi érzésünk szerint Petőfi a mindenek fölé emelkedett egyetemes ember volt, akit nem lehet az osztályok patrónusául meghamisítani, de főként tilos ez a kurzista-rendnek. A szomorú (fikciókból ki kell még emelnünk Rakovszky Iván belügyminiszter fölköszöntőjét, aminél különbét csak a disznótorokon hallani. A miniszter a kormány nevében beszélt és az elnyögdicsélt gondolatokból a reprezentáló kormány faj súlyát is kikövetkeztetni lehet. Ilyen Emmerling-rakéták röpködtek el a miniszter tiizszelleméből: „Petőfi szabadsága áldozatul követelt minden egyéni szabadságot“. Ebből azután értsenek az egységes párt mamehikjai és Gömbös fascistái. Ä másik sustoTgó ez volt: ..Petőfi a faj szabadságáért küzdött.“ A tájvédelmiek megkapták tehát a kormáhybiztatást és a miniszternek', kon- centrafóknak mindegy, hogy a költő itthagyta a testamentumot: „Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva, síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal. (A belügyminiszter-szónok 'bizonyára betiltaná! — A szerk.) És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világ szabadság"... Ott essem el én.“ Nem érdemes helyreigazítani őket. Inkább1 szánjuk a keserves munkájukat, mert Petőfi gránit-alakján semmi hibát nem ejthetnek a torzitó szándékú kis kopácsolásaikkal. .* #
