Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

k&Zűfín <e f' 1

— „Holnap délután ei. * volt a sürgöny tartalma.

Másnap Pisti mar délután két érakor ott fiit a diófán és Eriiké is szokatlanul koráit kijött. Horgolást hozott és nagyon hallgatag volt. Pisti ]e sem jött a fáról, mert onnan akarta látni Hagymássyf. Erzsikének gyorsan csillogott a fii fehér ujjaj körött és nagyot nőtt a csipke.

— Ma meleg van — mondta Pisti, csakhogy éppen mondjon valamit. — Anyukám habos kévét Csinál uzsonnára és jégbe hüti.

— Az nagyon ió, — felelt Erzsiké s azután újra csak hallgatott. Pisti is érezte, hogy most nem jól esik a szó.

Félnégy. lehetett. Az asztalosét tornácán sietve végigment valaki és belépett a házba. Erzsikének megállóit a horgolótű a kezében. Csönd volt. Olyan nehéz, fullasztó csönd, melyre ijedt várás feküdt. Most nyílt az ajtó és a kert felé fordultak a siető lépések. Egy ember jött, a kit Erzsiké ma' nráia követett. Mosolygott Pisti úgy látta, hogy még a nagy, kövér néninek a papucsa is mosolyog édes, örömes mosollyal. Az a valaki pedig, furcsa kis figura volt. Csöpp, hajlott emberke, beretvált arcú, ttágyhaju. Kalapját a kezében himbált*. ■Vértelen arcán petyhüdt ráncokba futott a mosoly, fis minden úgy lógott kis, sovány testén, mintha iekivá’nkoznék róla ä divajreike Pistinek. Bi