Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

ian.sK lutct; hatalmai kamen»- és tearórsa- bdkrétáról) — bizony nem tudom, mekkora összegbe kerü’n? ez a fernes figyelem?!

Azokban, az években a legbuzgóbb hálózó leányok közé a hárem világszép Margit tartozott. Egyik az éjfekete szemű Gyulai Margit volt — Gyulai Pál leánya, kinek anyja a Szcnd-'ey Julia testvére, volt s kire egészen ráillett, a mii költő-apja a maga egykori mátkájró! énekelt:

,/M-i szép volt és mi bájjal lejtott! . . —

de akiről alig néhány év múlva már cmész ő búval zengte öt gyászoló apja:

„Szépséged, bájad — agy maréknyi por!..."

A másik: Ligeti Margit, a deli termetű, ragyogó szőke szépség, a hires tájkép,festő Ligeti Antalnak leánya — s a harmadik az igézőén bájos Bogdán Margit volt. Ha a „három királyokéba! kezdődött a farsang, hát a „három Mlkiráivnők“ ünneplésével folytatódott s folyt is bezzeg vigen és zajosan, úgy sü bérezvén akkor fiatalok és öregek a gondtalanság és jókedv ragyogd verőfényében, mint a hagy azt rí megnehezült idők mai borúsSágában elképzelni is nehéz.

De hát hogy is ne lett volna akkor könnyű az élet, mikor 20, mondd: húsz krajcárért is megvacsorázhaíctt egy fiatal táncos, ha a bál nagyon a hónap végére esett, s a zsebek teljesítő képessége már erősen megfogyatkozott. Persze borjú- szeletre és badacsonyira akkor sem futotta 20 krajcárból — mely összeg elvégre abban az időben sem volt sok pénz — de velem valósággal megtörténvén az eset, elmondhatom annak az. olcsó vacsorának menüjét.

Hát egy bálon biz én nagyon ki voltam fogyva az obulusokból. S miután véletlenül nem nyílt alkalom valamelyik lányos papa asztalához sonper-ra meghívást kapnom egy hölgymentes asztalhoz telepedtem, s olyan duzzadó önérzettel, mintha tárcám is duzzadozna keblem fölött — rendeltem egy pohár sört. A kenyeres kosárból pedig két ropogósra sült császár-zsemlyét kiemeltem, s előkelő gesztussal megtörtem és nem kisebb grandezsával magamhoz huzva a sóval és paprikával egyetemben ingyenes fűszerül szolgáló mustárnak csészéjét: a szépen sárgálló árpalé mellé igen jó étvággyal elfogyasztottam szemlyéimet 1— mustárral. Azután pedig a következő párbeszédet lehetett volna valami szemfüles kortörténetirónak ellesnie és följegyeznie— Fizetek 1

— Kérrrem ássanl . . .

— Egy pohár sör . . .

— Tizenegy krajcár . . .

— Ivét zsemlye . . ,

— Négy krajcár . . . Étel nem volt kérem ássan? . . .

Részemről mindcnekc’őtt egy előkelőén hanyag mozdulat s egy könnyed ásitás következett.

— Nem volt.

— Kérrrem áss,.., . . , Tizenöt krajcár.

Húsz krajcárt — egy darafb ezüstben —

finoman kivágva, s a vi-s-r :áró öt krajcárt (vagyis a „ezekk“ harrninrbámm